Virtuális térnyerés

A repülésnél olcsóbbak, egyszerűbbek és környezetkímélőbbek a videokonferenciák. A válság hatására terjednek is, valószínűleg mégsem teszik fölöslegessé a személyes üzleti találkozókat.

 

Amerikai tengerészgyalogos ismerkedik újszülött gyermekével
AP/Karl Gehring

Kiábrándítóan rossz évet zártak tavaly a légitársaságok, és a krízis leginkább az üzletemberek által korábban kedvelt business osztály forgalmában érezhető: van, ahol 40-50 százalékkal esett vissza a drága jegyek eladásából származó bevétel. Újabb rossz hír a légitársaságoknak – és a szállodáknak –, hogy a pénzügyi válság népszerűbbé tette a videokonferenciázást. Tavaly az általános visszaesés közepette 30 százalékkal nőtt a minőségi videokonferencia-ipar jövedelme, és 2013-ra majdnem négymilliárd dolláros évi forgalom várható. Alaposan föllendítette a keresletet, hogy a héten a vulkáni hamu miatt Európában napokra leállt a légi közlekedés. Maguk a szakminiszterek is videokonferencián vitatták meg a légtérbiztonságot. Az egyik vezető videokonferencia-cég pedig nyomban közölte, hogy bemutatótermei teljes munkaidőben foglaltak.

Egy konferenciahálózat – például az amerikai Hewlett-Packard (HP) Halója, illetve az ugyancsak tengerentúli Cisco által fejlesztett Telepresence – plazmaképernyőkből, mozi minőségű kamerákból, finom, általában még a beszéd irányát is érzékelő mikrofonokból, felvevőberendezésekből, szoftverekből áll, és nem hiányoznak a stílusban hozzájuk illő székek és asztalok sem. Telepítésük a bonyolultságtól függően több tízezer vagy akár százezer dollárba kerül, és a használóknak még havi díjat is kell fizetniük. Ennyi pénzért viszont kiváló kép- és hangminőséget, gyors és stabil videokapcsolatot lehet kapni, ráadásként rögzíteni is lehet a tárgyaláson elhangzottakat.

A virtuáliskonferencia-ipar játékosai – a többi között a berendezések gyártásában élen álló, a közelmúltban a Cisco többségi tulajdonába került norvég Tandberg vagy a HP-vel összefogó Polycom is – az egyre divatosabb környezettudatosság kártyáját is kijátsszák. Nem csak azt számolják ki, mennyi pénz takarítható meg hosszabb távon közvetlenül a videokonferenciákkal – például így: egy átlagos repülőjegy százezer forintnyi, az átlagos szállás naponta 25 ezer forintnyi dollárba kerül, ehhez jönnek még az autóbérlési, illetve az étkezési kiadások. Arról is tájékoztatják a reménybeli ügyfeleket, hogy hány tonnával járulhatnak hozzá a globális felmelegedést okozó szén-dioxid kibocsátásának a csökkentéséhez. Nem véletlen, hogy a visszaesés miatt aggódó légitársaságok közül is egyre többen meghirdették szén-dioxid-semlegességi akciójukat. Például erdőtelepítési programok támogatásával eltüntetik a maguk okozta szennyezést.

A spóroláson túl a jelentős időmegtakarítást is eredményező videokonferencia-rendszerek terjedésének a minőségük gyors javulása is lökést adott. Az egyik vezető amerikai biztosítási cég, a Genworth Financial például már az új évezred elején megpróbálkozott a virtuális konferenciákkal, ám a rendszerek bonyolultsága és a technikai problémák miatt a távtárgyalások nem váltak népszerűvé. Három évvel ezelőtt viszont, amikor már elérhető volt a széles sávú internet, a cég félmillió dollárt költött a legkorszerűbb rendszerekre, így évente egymillió dollárral csökkentette utazási költségeit. A British Telecom 330 millió dollárt, az amerikai Microsoft pedig 90 milliót spórolt meg egy év alatt, és maguk a hálózatfejlesztők is élen járnak a megtakarításban: akad olyan cég, amely két év alatt a felére csökkentette utazási kiadásait.

„Az utóbbi másfél évben a vállalatok szigorú utazási politikát vezettek be. Úgy tűnik, minden szinten megvizsgálják, a személyes találkozó vagy a videokonferencia hatékonyabb-e. Bár az üzleti utak száma a közelmúltban valamelyest emelkedett, szerintem senki sem gondolja, hogy visszatérne a korábbi szintre” – mondta újságíróknak Tracy Paurowski, az American Express hitelkártyacég üzleti utazással foglalkozó osztályának szakértője. Úgy véli, ha az üzletemberek visszaszoknak is a repülőgépre, a többségük, legalábbis egyelőre, a turistaosztályra vesz jegyet.

A csúcstechnológia mellett megjelentek a közepes és kisvállalkozások által is megfizethető, teljes egészében internetalapú, de már kielégítő minőségű videokonferencia-rendszerek. Ezek – például a LifeSize Express – néhány ezer dollárért telepíthetők. A skála legolcsóbb végén vannak a pusztán számítógép-képernyőre és egyszerű webkamerára szánt rendszerek. Az OoVoo, az Avistar vagy a közismert Skype videoszolgáltatásai az alapfelhasználóknak ingyenesek, és a többletszolgáltatásokért – a nagyobb sávszélességért vagy a konferenciakapcsolásért – sem kérnek havi 10–40 dollárnál több előfizetői díjat. Igaz, az ennyire egyszerű videokonferenciázás képe és hangja nem mindig tökéletes.

Akármennyire csökken is a valós és a virtuális eszmecsere közti különbség – már csak idő kérdése, hogy megjelenjenek a háromdimenziós rendszerek –, az üzleti utak valószínűleg sohasem mennek ki teljesen a divatból. Szakértők szerint például az első találkozások alkalmával sokkal jobb személyesen tárgyalni, és a kapcsolat egyébként is csak akkor ápolható sikeresen, ha a partnerek néha a fehér asztal mellett beszélgetnek. „Ha ön nem megy el néha az ügyfeléhez, akkor a versenytársak mindenképpen meg fogják ezt tenni” – figyelmeztetett Paurowski. Az utazási kedvet nemcsak az növelheti, hogy sokan idegenkednek a személytelennek tűnő videobeszélgetésektől, hanem az is, hogy jócskán akadnak olyan témák, amelyekről a résztvevők még véletlenül sem szeretnének video- vagy hangfelvételt.

NÉMETH ANDRÁS

Hozzászólások