„Az eredmény valóban meglepő, ám semmi sem bizonyítja, hogy bunda van a háttérben” – fakadt ki az egyik legismertebb afrikai focista, a ghánai válogatott egykori kapitánya, Abedi Pele. Az egykori ász azt követően nyilatkozott, hogy az általa alapított FC Nania 2007 tavaszán 31:0-ra kiütötte az Okwawu Unitedet, míg a Great Marines 28:0-ra diadalmaskodott a Mighty Jets ellen, és a feltűnő eredménynek köszönhetően mindkét győztes feljutott a ghánai első osztályba. Az egész Ghánát izgalomba hozó vizsgálat végén ugyan az érintett csapatok végül nem kerülhettek be az első osztályba, a büntetések nem voltak szigorúak, Abedi Pelét például minden vád alól felmentették.
A ghánainál valamivel kevésbé látványos bundák manapság is gyakoriak, Nigériában például néha maguk az első osztályú klubok akadályozzák meg a mérkőzések televíziós közvetítését, mert attól tartanak, a megvett bírók ténykedése túlzottan egyértelmű lesz. A dél-afrikai világbajnokságot megelőző selejtezők tisztasága is megkérdőjelezhető. Egyes válogatottak küldöttjei állítólag pénzt ajánlottak saját, illetve vetélytársaik ellenfeleinek: előbbieket a vereségre, utóbbiakat a minél jobb eredményre próbálták rábírni.
Az afrikai labdarúgás másik rákfenéje a krónikus pénzhiány. Míg északon és délen még akadnak pénzes támogatók, és így a helyi bajnokságokban is játszanak kiváló futballisták, a földrész középső részéről menekülnek az ifjú titánok, s emiatt a válogatottakban szinte nincsenek otthon fellépő sportolók. Ennek következtében a bajnoki mérkőzések alacsony színvonalúak, miközben a műholdas adásoknak köszönhetően a helyiek is láthatják az európai nagyokat, így tudják, mi az igazi foci. A színvonalkülönbség miatt elmaradnak a nézők, így a bevételek hiánya miatt nem marad pénz a pályák felújítására. Dél-Afrikában gyönyörű stadionok várják a vb-résztvevőket, de más országokban, például az egykor szebb napokat látott Zambiában a legnagyobb működő pálya leginkább roncstelepre emlékeztet, míg a válogatott fővárosi stadionjának felújítása már három éve tart.
Tetézi a gondokat, hogy Issa Hayatou, az Afrikai Labdarúgó-szövetség elnöke 22 éve kormányozza vasmarokkal a szervezetet, s bírálói szerint a kameruni sportvezető tehet arról, hogy Afrika lemaradt a gyorsan fejlődő Ázsia mögött. Igaz, az utóbbi időben megrendültek a pozíciói, különösen az ártott sokat a megítélésének, hogy kizárták a legutóbbi Afrikai Nemzetek Kupájából a togói válogatottat, amiért nem volt hajlandó pályára lépni három nappal az után, hogy január 8-án angolai szeparatista lázadók megtámadták a labdarúgókat szállító buszt, és megöltek három utast.
Pedig jobb sorsra lenne érdemes a szakértők szerint a sokszor a francia és a brazil focit ötvöző afrikai labdarúgás. A fekete földrész első sikereinek magyar vonatkozása is van: 1924-ben a párizsi olimpián a magyar válogatott – az egyiptomi csapásként emlegetett mérkőzésen – 3:0-s vereséget szenvedett az észak-afrikai ország legjobbjaitól, majd tíz évvel később, az olaszországi világbajnokságon, kis híján megismétlődött a felsülés. Döntetlent hozó első félidő után Magyarország 4:2-re győzött ugyan, ám az egyiptomiak ma is azt állítják, hogy az olasz bíró hibázott, amikor érvénytelenítette az ő harmadik góljukat, és hogy a negyedik találat előtt Toldi legázolta az ellenfél kapusát.
Az afrikaiak újabb vb-döntős szereplésére és első győzelmére 1978-ig kellett várni, ekkor Tunézia legjobbjai 3:1-re verték meg Mexikót. Négy évvel később Algéria történelmet írt, hiszen a spanyolországi tornán legyőzte Németországot, s miután Ausztria 2:0-ra diadalmaskodott az észak-afrikaiak ellen, sorsa a német–osztrák meccsen dőlt el. A németek 1:0-ra győztek, de Horst Hrubesch korai gólja után már mindkét csapat csak céltalanul passzolgatta a labdát, mert ez az eredmény kellett kettejük továbbjutásához és Algéria kiejtéséhez. (A FIFA ezek után döntött úgy, hogy a csoportok utolsó mérkőzéseit egy időben kell játszani.) Mexikóban Marokkó volt az első afrikai továbblépő, majd négy évvel később a kameruni szelídíthetetlen oroszlánok érték el Afrika legnagyobb sikerét: a negyeddöntőig jutottak, ahol Anglia csak a hosszabbításban megítélt büntetővel jutott tovább.
A Japán és Dél-Korea által közösen rendezett 2002-es vb-n Szenegál ismételte meg Kamerun teljesítményét: a címvédő franciákat a nyitómérkőzésen óriási meglepetésre megverő csapat a legjobb 16 közé jutva Svédországot ejtette ki, s végül a törökök parancsoltak megálljt a Bouba Diop vezette afrikaiaknak. Négy éve Németországban a 16 közé került Ghána jutott a legtovább. Szakértők szerint az afrikai válogatottak az idei világbajnokságon is okozhatnak kellemes meglepetést, van, aki egyenesen az elődöntőbe várja valamelyiküket.
NÉMETH ANDRÁS
