Barlangmozi

 Jó akusztikájú barlangokban a faliképek és a – még nem tudni, milyen módon gerjesztett – hangok „a fejekben állhattak össze mozivá”, feltételezi Frederick Baker, a cambridge-i egyetem munkatársa. Ennek alátámasztására digitális eszközökkel is vizsgálják a barlangrajzokat, elsősorban a kulturális világörökséghez tartozó északolasz Val Camonica völgyben, ahol a legnagyobb lelőhely található. Egyszerűbb módszerként azt is megteszik, hogy a – nem festett, hanem kőbe vésett – alkotások fotóiból megpróbálják rekonstruálni azt a képregényszerű sorozatot, amelyet a feltételezett bronzkori műélvezők szemlélhettek. Baker úgy képzeli el a bronzkori audiovizuális performance-ot, hogy a néző pillantását képről képre vezetik. A „filmjelenetek” leginkább harcról, üldözésről, otthonokról, táncoló emberekről szólnak. Feltűnő, hogy a halál soha sincs jelen, és nők is ritkán szerepelnek. A kutatók szerint nem lehet véletlen, hogy a barlangrajzok gyakran visszhangos termekben találhatók. Most a korabeli hangokat is megpróbálják újra életre kelteni, ezzel foglalkozik egy új tudományág, az archeoakusztika.