HVG, 2012. szeptember 1.
„Jelképek erdején át visz az ember útja...” – Baudelaire Kapcsolatok című versének ez a sora villant eszembe a bírák talárjának viselését rigorózusan szabályozó „dresszkódról” tájékoztató írásuk olvastán. Mégpedig azért, mert immár két és fél éve a merőben szimbolikus újítások dömpingje tapasztalható. A szájbarágósnak tűnő szabályozást egy illetékes a „nyugati demokráciákban” szokásos módira hivatkozva védi. Némi kajánsággal elegy megkönnyebbüléssel konstatálom, hogy a paróka kötelező viseléséről azért nincs szó. A bírák nyugdíjaztatásának ügye viszont még mindig nem jutott nyugvópontra, a bíróságok tekintélye, társadalmi megítélése pedig enyhén szólva problematikus. Minderre tekintettel egy másfajta – bölcs és körültekintő – gatyábarázásnak inkább oka, ideje volna... Mindezzel paralel számos politikusunk nemhogy „félárbocra eresztett” nyakkendővel, hanem nyitott gallérú ingben bocsátja közszemlére a médiában becses személyét, öltönyösen csak ritkán, ha ünnepinek szánt rendezvényen vesz részt. „...nézd legott / Komédiának, s múlattatni fog”?
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
