„Nem vagyok könyvmoly típus” – ismerte el magáról augusztusban Emile Roemer, a holland Szocialista Párt (SP) miniszterelnök-jelöltje, majd rögvest bizonyságot is adott arról, hogy még a hazája sorsát befolyásoló EU-s intézmények feladatkörével sincs teljesen tisztában: egy parlamenti vitában összekeverte az Európai Központi Bankot és a bajba került eurózóna-tagországoknak segítő Európai Stabilitási Mechanizmust.
Igaz, honfitársai nem is a lexikális műveltségéért kedvelik őt, hanem mert pont az ellentétét képviseli annak, amit a sikeresnek aligha mondható holland politikai elit ajánlott az utóbbi években. A mindig mosolygó és egyszerű mondatokban beszélő Roemer például a jóléti kiadások és a minimálbérek növelését, valamint a gazdagok megadóztatását ígéri, s amikor megkérdik tőle, mit tesz, ha a költségvetési hiány meghaladja az EU által engedélyezett szintet, közli: ha kormányfő lesz, Hollandia csak az ő holttestén keresztül fog büntetést fizetni az EU-nak. Viszont legalább nem rasszista, a csökkenő népszerűségű jobboldali radikális Geert Wilders vezette Szabadság Párttal ellentétben nem támadja a muszlim vallást és annak híveit.
Az ötvenéves, angolul is jól beszélő politikus arra is gondosan ügyel, hogy ha lehet, nyakkendő és zakó nélkül mutatkozzon, s minél több időt töltsön az „átlagemberek” társaságában. Külföld helyett a Hollandiához tartozó Texel szigeten nyaral, imádja az olasz ételeket, és kedvenc filmje A bárányok hallgatnak című amerikai thriller. Szabadidejében teniszezik és focizik, s ő a szaxofonosa a barátokból verbuvált Joekskapel zenekarnak. Az is növeli a népszerűségét, hogy megerősítette: ha győz, miniszterei a fizetésük felét jótékonysági célokra fordítják. Pártja gazdálkodása már most is sajátos. Az SP törvényhozói az évi 95 ezer eurós képviselői jövedelmüket befizetik a pártkasszába, ahonnan az összeg felét kapják vissza ösztöndíj formájában.
A legújabb közvélemény-kutatások szerint az alapításakor, az 1970-es évek elején még maoista platformra helyezkedett, mára jórészt megszelídült SP jelentős részben Roemernek köszönheti, hogy a szeptemberi parlamenti választások egyik fő esélyesévé lépett elő. A populista baloldali párt a voksok negyedére számíthat, és ezzel az első vagy a második helyen futhat be. Pártjához hasonlóan Roemer is hosszú utat járt be, amíg eljutott jelenlegi elveihez és a politizáláshoz.
A délkelet-hollandiai Boxmeerben, vallásos családban született, tanárképző iskolát végzett, s 2002-ig – bár tizenévesen belépett a Szocialista Pártba – a politikától távol, általános iskolai tanárként dolgozott. Egy évtizeddel ezelőtt viszont beválasztották a boxmeeri városi vezetésbe, s ott olyan sikeres volt, hogy 2006-ban az SP már a parlamenti választáson is elindította őt. Négy évvel később pedig a párt vezetését is átvette Agnes Kanttól. Pályafutása felívelésében nagy szerepe van, hogy a kompromisszumok robotosa. Még egykori boxmeeri önkormányzati ellenfele, a liberális párti Gijs Moes is elismerte, hogy Roemer kiválóan érti, miként kell kölcsönös engedményekre késztetni a vitázó feleket.
Kérdéses, hogy a nős és két lányt nevelő politikus miképpen lesz képes túlélni a populista ígéreteitől megrettent ellenfeleinek egyre hevesebb támadásait. Az üzleti elit szócsöveként számon tartott Quote című havilapban például egy háromoldalas, kihajtható posztert szenteltek neki: a montázs láncfűrésszel a kezében, tetőtől talpig véresen ábrázolja a mindenáron megállítandó SP élén álló politikust. Ellenfelei internetes oldalt is nyitottak neki: a képek feltöltői azokból a fotókból válogattak, amelyeken az SP-vezér meglehetősen bambán bámul maga elé.
