HVG, 2012. szeptember 15.
Arany János dalgyűjtésének Kodály Zoltán-féle átdolgozásával kapcsolatos írásuk információgazdagságához, tárgyilagosságához kétség nem férhet. A cikk elején a szerző azonban „Arany szülőfaluját” a „Bihar megyei Nagyszalontát” említi. Nagyszalonta faluként említése nem egyszerűen csak a település szülötteinek lokálpatriotizmusát sérti (Szalonta 1606 óta – néhány évtől eltekintve – ugyanis város), hanem más okból is félrevezető. Ez az információ ugyanis nem támasztja alá a cikk alaptézisét, nevezetesen, hogy „a gyűjtemény pontos híradást ad a XIX. század első felének biedermeier ízlésvilágáról, amelyet a költő »irodalmi műveltsége messze meghaladott«”. Nos, Szalonta lakossága valójában csak életszínvonalában volt falusi-paraszti. A helyi lakosok között nemcsak elvétve voltak rangjukat vesztett kisnemesek, hanem a hajdú eredetű lakosság alapvetően megőrizte a kisnemesi identitást (ahogy az Arany család is saját nemesi címerét). A népesség nem jelentéktelen része egyébként nem is földműves, hanem kisiparos volt. Ez a dalok tartalma és hangvétele szempontjából lényeges, mert azok nagyon sajátos mezővárosi kultúrát tükröznek. Arany gyűjtése jelentős részben különben már csak azért sem tartalmaz népdalokat, mert gyűjteményében nagyon sok, a szélesebb „néptömegek” között is elterjedt, nem autentikusan helyi dal található. Népiesedett dalok megjelenéséről van tehát szó, ami valóban a fővárosi biedermeier ízlés leszivárgása a vidéki közösségek szintjére. Nem egyértelműen Arany biedermeieresíti tehát ezeket az emlékezetből lejegyzett dalokat.
ZUH DEODÁTH
EGYETEMI OKTATÓ (PÉCS)
