HVG, 2012. szeptember 22.
Nem értem, honnan ez a mérhetetlen indulat, ami a Terrorelhárító Központtal (TEK) és parancsnokával szemben rendre megnyilvánul. A TEK kommunikációja tényleg csapnivaló. Mentségére szóljon, hogy nem ura a saját kommunikációjának, akkor szólhat, amikor a Miniszterelnöki Hivatal médiamágusai megengedik neki. Ebben az információs Szilícium-völgyben még nem sikerült rájönni, hogy a TEK nem mosópor, így az örök életű Wermer-féle mondás itt megbicsaklott. Természetesen ez nem lehet mentség bizonyos verbális csetlés-botlásra. A CIA egyébként a Facebookon valóban nem, de újsághirdetésben a mai napig toboroz. Jó tudni, hogy az igazi – remélem, soha be nem következő – terrorista támadás elleni eredményes küzdelemhez a paradicsomszószon keresztül vezet az út, „mert minél többet szenvedsz a kiképzésen, annál kevesebbet vérzel a harcban” – mondja az USA kiképzési filozófiája. A külföldi akciók azért „közröhej” tárgyai, mert így állítják be azokat a nyilvánosság előtt. Kihasználják, hogy erről részleteket nem mondhatnak, így lehet őket ekézni. Brad Pitt „kellék fegyverein” is lehet röhögni, csak az a baj, hogy egy egyszerű csővég lecsavarása után éles lőszer kilövésére váltak alkalmassá. Ezt nyilvános prezentáción igazolták: a magyar sajtó képviselői előtt lőttek ezekkel a fegyverekkel a TEK lőterén. Híradófelvételek készültek, majd másnap megjelent, hogy „kellék fegyverek”. Mi ez, ha nem nyilvánvaló hazugság? És hát persze: most a Műegyetem! Én csak azt kérdezném: mit kellett volna csinálni, mondjuk, a pécsi és a norvég tragédiával a hátunk mögött?
JASENSZKY NÁNDOR
(BUDAPEST)
