Negyedszázados politikai pályafutása csúcsára érhet a francia Harlem Désir, akit őszi toulouse-i kongresszusán a kormányzó szocialista párt várhatóan a főtitkárává választ. Ezzel pedig Európában először vezethet meghatározó politikai pártot színes bőrű politikus. A simulékony, lojális, az apparátusi bikkfanyelvben járatos Désir trockistaként indult, ám mára pártja szociáldemokrata szárnyát erősíti. A szocialisták távozó főtitkára, Martine Aubry és Jean-Marc Ayrault kormányfő a színfalak mögött zajló csatározásokat lezárva egyezett meg Désir jelöléséről.
Az Orbán-kormányt a romák hátrányos megkülönböztetésével vádoló, az idén márciusban az Egymillióan a sajtószabadságért szervezet budapesti tüntetésén részt vett Désirre azért esett a választás, mert a nehéz idők elé néző francia kormánynak együttműködő politikusra van szüksége a párt élén. A négy éve Aubry helyetteseként dolgozó Désir valódi apparatcsik, nincs karizmája, ám rendkívül szorgalmas, fáradhatatlan főnök, mindenen rajta tartja a szemét. Amikor körülötte már mindenki kimerült, ő még újraolvassa, átdolgozza az anyagokat. Tisztában van ugyanakkor a korlátaival: kellő öniróniával úgy jellemzi magát, mint aki egykor fiatal és jóképű volt, ám ma már komoly és halálosan fárasztó.
A Párizs külvárosában, középosztálybeli családban, 1959-ben született Désir otthonról hozta baloldali elkötelezettségét. A francia tengerentúli területekhez tartozó Martinique-ről áttelepült tanár apa a kommunistákkal szimpatizált, a szefárd zsidó gyökerű, elzászi családból származó anya csecsemőgondozóként dolgozott, és szakszervezeti aktivista volt. Désir 1983-ban végzett a Sorbonne-on, filozófiából szerzett diplomát. Már az egyetemen belevetette magát a szakszervezeti mozgalomba, majd barátjával, az algériai zsidó családból jött Julien Drayjel – aki ma is szocialista képviselő – 1984-ben megalapították a diszkrimináció minden formáját elutasító SOS Racisme szervezetet. A legfelső politikai körök is szimpatizáltak a rasszizmus- és antiszemitizmus-ellenes mozgalommal, sárga kéz formájú logóját, rajta a Ne bántsd a haveromat! szlogennel még XVI. Károly Gusztáv svéd király is viselte.
Désir sztár lett, a sajtó imádta. Tüntetett, szónokolt, mozgósító erejét jól mutatta, hogy 1985-ben a párizsi Concorde téren a rasszizmus elleni, koncerttel egybekötött demonstráción 300 ezres tömeg gyűlt össze. A keresztnevét ez idő tájt változtatta az eredeti Jean-Philippe-ről New York főleg feketék lakta negyede után Harlemre, amivel a polgárjogi küzdelemben részt vett afroamerikai politikusok előtt akart tisztelegni. Némi foltot emlegetnek a pedigréjén, amiért a bevándorlók beilleszkedését segítő lille-i szervezet 1986-tól, közel egy éven át fiktív állásban foglalkoztatta. Ezért 1998-ban 18 havi felfüggesztett börtönbüntetésre és 30 ezer frank (4500 euró) pénzbírságra ítélték.
A kívülállóság nem tartott sokáig, az SOS Racisme elkezdett kötődni a szocialistákhoz, Désir pedig 1994-ben belépett a pártba. Az 1997-es nemzetgyűlési választáson kudarcot vallott, de két évvel később európai parlamenti mandátumot szerzett. Azóta többször újraválasztották, a globalizáció szakértője lett, legutóbb a tranzakciós adó EU-szintű bevezetésének szószólójaként lépett föl. Az 1980-as évek második felében kétszer is megnősült – második, újságíró feleségétől két gyermeke született –, szépen haladt fölfelé a párt ranglétráján. Alkalmazkodóképességét mutatja, hogy Aubry a 2008-as főtitkárrá választása után annak ellenére a szárnyai alá vette, hogy Désir a riválisát, Bertrand Delanoe párizsi főpolgármestert támogatta. A munkamániás politikus azt is megúszta, hogy az idei, szocialista államfőjelöltek közötti előválasztáson induló Aubryval szemben feltűnő jóindulatot mutatott a később a konzervatív Nicolas Sarkozyt legyőző Francois Hollande irányában.