HVG, 2012. szeptember 22.
Cikkükben többek között az olvasható, hogy „A kedvező változások hátterében alapvetően nem az egészségügyi helyzet folyamatos javulása áll. Sokkal inkább a rendkívüli halálesetek, például az öngyilkosságok, a végzetes közúti szerencsétlenségek számának csökkenésével függ össze az élethosszkilátások hazai javulása.” A HVG által kiválasztott legutóbbi 22 évben a várható élettartam 1993-ban volt a legalacsonyabb, az egész népességre számítva: 69,05 év. Ehhez képest ennek a mutatónak az értéke 2011-re 5,44 évvel emelkedett, és elérte a 74,49 évet. A várható élettartam azért emelkedett, mert csökkent az (összes) halálozás száma, 1993 és 2011 között mindösszesen 21 449-cel. 1993-ban erőszakos eredetű halálozás (öngyilkosság, balesetek) következtében 12 296 ember halt meg, 2011-ben 6719. A fennmaradó 21 449 - 5577 = 15 872 eset túlnyomórészt a szív- és érrendszeri betegségekből származó halálozások számának csökkenéséből származik. Például heveny szívizominfarktusban 1993-ban 14 991 volt a halálozások száma, 2011-ben ennek kevesebb mint a fele, 7085. Mivel 1993 és 2011 között a népesség jelentősen öregedett, az életkor szerinti halandóság csökkenése még annál is jelentősebb, mint amit az abszolút számok kifejeznek. A várható élettartam meghosszabbodásának közel a fele, 44,8 százaléka a keringési rendszer betegségei okozta halandóság javulásának az eredménye. Közel két évtizeddel ezelőtt Magyarországon olyan változás kezdődött a szív- és érrendszeri betegségek ellátásában, amely az új epidemiológiai korszak meghatározó jelensége. A kedvező változás paradox módon az egészségügyi ellátórendszer krónikus válsága ellenére következett be. (Képünkön: defibrillátorkészülék ellenőrzése az MLSZ telki edzőközpontjában.)
JÓZAN PÉTER
AZ MTA DOKTORA (BUDAPEST)
