HVG, 2012. augusztus 18., szeptember 22.
Olvasójuk a megdöbbenésének ad hangot, mondván: „az Akadémia lexikográfusai azon dolgoznak, hogy egy 25 év múlva (2037-ben) befejezendő lexikonsorozatot adjanak ki, amelyben papírra nyomtatnák a magyar nyelv fontosabb szavainak értelmezését”. A magyar nyelv nagyszótára adatbázisként, a szöveg tartalmi egységeinek azonosítására szolgáló nemzetközi szabvány szerint készül, ez bármikor lehetővé teszi az elektronikus megjelenést. A szótár költségeinek csak elenyésző része a kiadásé, még ha az papíralapú is. Pénzt, erőforrást és – nem elhanyagolhatóan – igen sok időt maguknak a szócikkeknek, a szótári szövegeknek a létrehozása igényel. A szótár lexikográfiai koncepciójában szerepel az elektronikus megjelenés. De akár CD, akár internet, akár párhuzamosan mindkettő: annak ugyanúgy komoly financiális és személyi feltételei vannak, mint a papíralapú kiadásnak. Hiszen csak akkor érdemes így publikálni, ha hasznosítani tudjuk az elektronikus megjelenés előnyeit, a folyamatos javítást, frissítést, bővítést. Amihez pénz, erőforrás és idő szükségeltetik. Abban nincs vita köztünk Szita Péterrel, hogy szükség van hozzáférhető elektronikus változatra. De vajon az fölöslegessé teszi-e nyomtatott szótár megjelenését? Nem hiszem, hogy eldőlt volna a nyomtatott és az elektronikus adathordozók közötti vita.
ITTZÉS NÓRA
(BUDAPEST)
