Olyan, mint a macska – állítják a francia Jean-Louis Borlooról politikustársai: hízeleg, dorombol, de ha elege lett, gondolkodás nélkül karmol. A 61 éves francia politikus nyughatatlan, több mint két évtizedes politikai pályafutása során mindig a saját útját járta, ami nem szűkölködött éles kanyarokban. A júniusi parlamenti választásokon ismét képviselői mandátumot szerzett Borloo makacsul középre képzeli magát, és alig egy hónapja indította el a Demokraták és Függetlenek Uniója elnevezésű legújabb pártját.
Az apai ágon belgiumi flamand, anyai ágon pedig korzikai zsidó származású Borloo a francia politika színe-javától eltérően nem járt az ENA közigazgatási elit főiskolára. Párizs egyik tehetős kerületében nőtt fel két testvérével, a Sorbonne-on jogi és filozófiai, Nanterre-ben közgazdasági diplomát szerzett, Manchesterből pedig MBA képesítéssel tért haza, majd az 1970-es évek végén társasági jogra szakosodott ügyvédi irodát nyitott. Az időközben bajba jutott vállalatok felvásárlására átnyergelve harmincévesen a világ egyik legjobban fizetett ügyvédje lett.
Baráti kapcsolatba keveredett Bernard Tapie-val, akivel közös szenvedélyük a foci. Míg az ellentmondásos üzletember az Olympique de Marseille-t vette meg, Borloo 1986-ban a csőd szélére került valenciennes-i futballklubot vásárolta fel. A párizsi és saint-tropez-i éjszakai klubok világából az egyik legszegényebb francia régióba csöppent, és ugyanolyan nagystílűen finanszírozta a focicsapatot, ahogy élt. Több millió frankot költött el, anyagilag a tönk szélére került, de megnyílt előtte az út a politikába: három évvel később a kiugróan magas munkanélküliségű, hanyatló iparváros polgármesterévé választották. Csaknem két évtizeden át töltötte be a posztot, ezalatt rendbe tetette a lepusztult belvárost, föld alatti parkolót, bevásárlóközpontot, színházat építtetett, újraindította a hatvanas évek végén felszámolt villamosközlekedést, a japán Toyota autógyárral pedig megállapodott egy összeszerelő üzem létesítéséről.
A kihívásoktól gyerekkorában sem ijedt meg. Nyugdíjpénztári tisztviselő apját négyévesen azzal rémítette meg, hogy egyedül hazabuszozott az óvodából. Az örökmozgó Borloo az energiáit a cserkészmozgalomban vezette le. Finnországba, a sarkkör vidékére is eljutott, bejárta az USA-t, Mexikót, Guatemalát, egyetemistaként mint elszánt maoista Kínában is megfordult, és állítólag Mao Ce-tunggal is találkozott.
Ügyvéd létére gyenge szónok, hajlamos zavaros fejtegetésekre, de bohém habitusára rácáfolva megszállottként dolgozik, 1993 óta parlamenti képviselő , és 2002-től három jobboldali kormányban is miniszteri posztokat töltött be. Kitartására utalva egyik közeli ismerőse Keljfeljancsinak nevezte, aki a kudarcok után is talpra áll. Politikai pályáját a saját maga alapította zöld pártban kezdte, majd az 1990-es évek végén a centrista Unió a Francia Demokráciáért nevű párthoz csatlakozott. 2002-ben már Nicolas Sarkozy mellé állt, és az általa vezetett liberális Radikális Párt betagozódott az Unió a Népmozgalomért (UMP) alakulatba. Kapcsolata Sarkozyvel két éve romlott meg, amikor az államfő nem tette meg miniszterelnöknek. Pártjával még az UMP-ből is távozott, az idei elnökválasztáson mégis a végül vesztes Sarkozyt támogatta.
A charmeur Borloo gyakran élcelődések tárgya a médiában, mert nem veti meg az italt, ami olykor nyilvános szereplésein is meglátszik. Az ötgyermekes politikus négyszer nősült, legutóbb 2005-ben, amikor elvette feleségül a France 2 közszolgálati tévécsatornában az esti híradót vezető, magyar származású Béatrice Schönberget.
