HVG, 2012. november 10.
Az önkormányzatok eladósodásának egyik fő okaként valóban a soha meg nem térülő, a pénzügyi lehetőségeket meghaladó, gigantomániát tükröző „látványberuházásokat” lehet megjelölni. Nem volt ugyanakkor szerencsés a cikkük mellett közölt kép kiválasztása a látványberuházások illusztrálására. A valóban impozáns kaposvári főteret (Kossuth tér) még 2003-ban, „vállalkozói és lakossági közadakozásból” építette a város (ami persze csak részben volt igaz, de akkor jól hangzott). Kaposvár egyik, legújabb kori látványberuházása a képen látható térből délre nyíló Noszlopy Gáspár utcában látható. Ott a szökőkutak, csobogók láncolatát a Noszlopy Gáspár és a Budai Nagy Antal utca körforgalmú kereszteződésébe épített – 80 millióba került – szökőkút zárja le (képünkön nem ez a kaposvári szökőkút látható). A városházi kommunikáció ezért is nevezi Kaposvárt a szökőkutak városának. A cikkben tévesen közlik Kaposvár adósságállományát, ami az idei költségvetés szerint 2012. január 1-jén 27,6 milliárd forint volt. A szerkezetét tekintve 18 milliárd banki hitel, 9,6 milliárd pedig kötvény (hitel).
Az önkormányzatok eladósodása nem 2002-ben kezdődött, hanem az első Széchenyi-terv idején, azaz 2000/2001-ben, amikor lehetőség volt a szociális bérlakásépítésre. A 20-30 százalékos önrészt igénylő szociális bérlakásépítés négyzetméterre jutó normaköltségeibe az önkormányzatok ugyanis nem fértek bele (Kaposvár sem), ezért hitelt vettek fel a többletköltségekre. Így az önkormányzati önrész a beruházás befejezésekor Kaposvár esetében is már meghaladta az 50 százalékot. A város ezekben az években közel 300 szociális bérlakást épített. Az önkormányzati pénzügyekben járatlan olvasók megtévesztését szolgálja, ha az adósságállományt az önkormányzat összes – az állami támogatást is tartalmazó – bevételéhez viszonyítjuk (mint ahogy tette ezt a cikkben megszólaló egyik nagyváros polgármestere). Megjegyzem, gyakran teszi ezt az írásban ugyancsak megszólaló kaposvári polgármester, Szita Károly is. Az adósságállományt viszonyítani csak a saját bevételekhez lehet, ugyanis abból kell az adósságot visszafizetni. Személyes tapasztalataim szerint a pazarlás és a szegénység együttesen jellemezte, jellemzi a tanácsi/önkormányzati gazdálkodást. Én egyébként nem hiszek abban, hogy a kormány adósságátvállalása nélkül „2013 elején 300-400 önkormányzat vált volna fizetésképtelenné”. Kaposvár sem tartozik ezek közé, nincs gondja az esedékes adósságszolgálat megfizetésével. Igaz, ehhez ebben az évben a helyi adók drasztikus emelésére volt szükség. Ugyanakkor az „adósságspirálba hajtott”, „kivéreztetett”, alulfinanszírozott város 2012-ben a működési költségvetésből 1,5 milliárd forintot csoportosított át a megkezdett beruházások folytatására (ezt tette Hódmezővásárhely is). A forráselvonások azt eredményezték, hogy a kaposvári intézményekben csak az üzemelést gátló hibák elhárítására jut pénz.
KOVÁTS IMRE
(KAPOSVÁR)
