A semmiből két hónap alatt a harmadik politikai erővé tette az általa alapított Japán Újraépítés Pártját a 43 éves Hasimoto Toru, aki ha miniszterelnök még nem is, de „királycsináló” már lehet a december 16-ai parlamenti választások után. A kölyökképű oszakai polgármester Koizumi Junicsiro 2001-es berobbanása óta a legkarizmatikusabb politikus a szigetországban. Hívei olyan határozott egyéniségnek látják, akire a visszatérő gazdasági recessziótól és politikai cselekvésképtelenségtől szenvedő Japánnak szüksége van. Bírálói pedig hasonlították Hitlerhez, Mussolinihoz és Sztálinhoz, s az országra veszélyes diktátorjelöltnek tartják.
A politikai elit első generációs tagja, akinek a származását homály lengi körül. 1968-ban Tokióban látta meg a napvilágot, elvált anyja egyedül, nélkülözve nevelte fel. Azt az idén derítette ki a japán sajtó, hogy Hasimoto a szigetországban máig páriának számító burakumin kisebbség kasztjába született, apja pedig a japán szervezett alvilág, a jakuza alacsony rangú tagja volt, aki eltűnt családja életéből. Anyjával Hasimoto Oszakába költözött, ott végezte a középiskolát is. A tokiói Waseda Egyetemre a harmadik nekifutásra került be, 1994-ben jogi diplomát szerzett, majd letette az ügyvédi szakvizsgát. Vállalati jogra és mediációra szakosodott, és kirítt a megjelenésre sokat adó szakmai környezetből, mert a haját barnára festette, és öltöny helyett gyakran farmerban járt.
A nyilvánosság mágnesként vonzotta, előbb az oszakai helyi rádióban és a tévében szólalt meg jogi szakértőként, 2003-tól viszont már országos televíziós személyiség lett egy populáris jogi tanácsadó műsor szókimondó résztvevőjeként. Ennek akkor lett vége, amikor politikai pályára lépett, és 2008 januárjában elnyerte Oszaka prefektúra kormányzói posztját. Még nem járt le a mandátuma, amikor lemondott, és tavaly Oszaka város polgármesteri tisztét szerezte meg.
Nem tétovázott a gyakorlatba átültetni a hatalom decentralizációjáról, a beágyazódott érdekcsoportok erejének megtöréséről és a Japán újbóli felemelkedéséről vallott nézeteit. A közalkalmazottak fizetését alaposan megnyirbálta, a szakszervezetüket pedig kitette a névleges bérleti díjért nekik juttatott önkormányzati irodákból. A tanárokkal összecsapva előírta, hogy a japán himnuszra fel kell állni az osztálytermekben. Kihirdette, az önkormányzati alkalmazottaknak be kell vallaniuk, hogy van-e a testükön tetoválás, ami hagyományosan a jakuzához tartozás jele.
Pártja nevét szándékosan a Japánt modernizáló 1868-as Meidzsi-reformra utalva választotta, és radikálisan átszabná az országot, nem titkolva, hogy ehhez olyan erőskezű vezetőre lenne szükség, akit akár diktátornak is lehetne minősíteni. A prefektúrák helyén a Németországot alkotó szövetségi államokhoz hasonló egységeket hozna létre, számos olyan hatalommal és adószedési joggal felruházva őket, amely most az általa meggyengítendő tokiói kormány hatáskörébe tartozik. Felére csökkentené a 480 fős alsóház létszámát, felszámolná a szenátust, és közvetlenül választatná a miniszterelnököt. Azért is alkotmányt módosítana, hogy kivegyék belőle az aktív hadsereg felállítását tiltó kilencedik szakaszt. Ezzel éppúgy vihart kavart, mint annak tagadásával, hogy a japán császári hadsereget örömlánnyá tett koreai nők szolgálták.
Profi módon használja az internetet, gyakran napi másfél tucat twitterüzenetet is küld a mikroblogját követőknek. Hét gyereke (négy lánya és három fia) van, és egyszer bevallotta, fél óránál többet nem bír ki velük, ha a fiatalkori szerelméből lett felesége távol van. Akit ki kellett engesztelnie, miután a sajtó kiderítette, hogy 2006–2008 között szenvedélyes viszonya volt egy hoszteszlánnyal – ő azt is elárulta, hogy a politikus főleg a szerepjátékos szexet szerette.
