HVG, 2012. november 24.
Cikkükben, amely összefoglalta Semjén Zsolt KDNP-elnök eddigi politikai pályafutását, van két mondat, ami jelzi azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen a Kereszténydemokrata Néppártból a Fidesz fiókszervezete lett. A pártban valójában elkeseredett harc folyt a KDNP önállóságát megőrizni és az azt föladni szándékozók között. Ez a harc végződött egy – az Alkotmánybíróság 10/2011. (III. 9.) határozata szerint törvénytelenül megindított – per ötödik bírósági ítéletével. A KDNP korábbi vezetőinek alkotmányossági panasza ugyanis megalapozott volt. Azt nehezményezték, hogy a párt országos választmánya 1998. szeptember 26-ai ülésének határozatait – köztük a párt által elfogadott új alapszabályt – a Legfőbb Ügyészség 2011. július 5-én, három évvel annak elfogadása után megtámadhatta. Ha ugyanis az ügyész mindenféle időbeli korlátozás nélkül megtámadhatja egy társadalmi szervezet határozatait, az az egyesülési jog sérelmével járó jogbizonytalansághoz vezet. Ráadásul négy bírósági ítélet is a KDNP-nek adott igazat, míg „végre” a második eljárás legfelsőbb bírósági szakaszában (előadó bíró Darák Péter, a Kúria mostani elnöke) sikerült elérni, hogy a KDNP Varga Lászlóék ölébe hulljon. Varga László volt ugyanis az, aki – Semjén Zsolttal együttműködve – végrehajtotta a kicsikart bírói ítéletet. Ők szervezték meg, megszűrve a résztvevőket, nem mindenkinek küldve meghívót az eredeti résztvevők közül, az 1998. szeptember 26-ai választmányi ülés sorsdöntő megismétlését. Semjén Zsolt tudatos támogatója és részese volt egy, a KDNP törvényes vezetése ellen törvénytelenül indított perrel kezdődött procedúrának, ami a neki is jó ítéletig, majd a pártvezetés megszerzésééig tartott. A folyamat eredménye a kereszténydemokrata értékek kiiktatása lett a magyar politikai életből. A KDNP gleichschaltolása a belső ellenzék fellépésével, jelentősége felnagyításával, a pártnak a sajtó által „veszekedős párttá” kikiáltásával kezdődött, és azzal végződött, hogy az ügyészség egy törvénytelenül indított pert nagy nehezen megnyerve ismét helyzetbe hozta a párton belül alulmaradt szakadárokat. A történet napjainkban már történelem ugyan, de a „veszekedős párt” bélyeg rásütése már megkezdődött a sajtóban az LMP-re, az egyik olyan pártra, amely mentes az elmúlt 22 év politikai korrupciójától, és amelynek önálló politikára törekvése mintha sokaknak lenne szálka a szemében.
VARGHA MÁRTON
(BUDAPEST)
