Valami új kezdődik – hangzik a Zsidó Otthon választási szlogenje, és ezúttal igaz lehet a feledésből magára talált izraeli párt üzenete. A vallásos és cionista formációt úgy kipofozta az izraeli politika fiatal fenegyereke, a 40 éves Naftali Bennett, hogy a felmérések szerint a harmadik, de akár a második legnagyobb frakció lehet majd a kneszetben a jövő keddre előrehozott parlamenti választás után. Így valószínűleg helyet kap a választás megnyerésére esélyes Benjamin Netanjahu miniszterelnök koalíciójában.
A Haifában született Bennett szülei San Franciscóból vándoroltak Izraelbe az 1967-es hatnapos háború után. A fiatalember egy elit kommandóban töltötte kötelező katonai szolgálatát, és jelenleg tartalékos őrnagy. A leszerelés után jogi diplomát szerzett a Héber Egyetemen, majd az üzleti élet felé fordult, és 1999-ben New York-i székhellyel megalapította Cyota nevű vállalatát. A cég az online felületek – például internetes bankolás, e-kereskedelem – biztonságával kapcsolatos programokra szakosodott, csalásellenes szoftverjét világszerte több ezer pénzintézet alkalmazza. Fel is keltette az RSA Security amerikai vállalat érdeklődését, Bennett pedig nem sokat teketóriázott, 2005-ben 145 millió dollárért eladta neki a cégét. Amikor megkérdezték, mire költötte a pénzt, némi malíciával azt felelte: könyvekre, főként önéletrajzokra.
Miután harcolt 2006-ban a 34 napos második libanoni háborúban – amely a Hezbollah ellen folyt Dél-Libanonban, a Golán-fennsíkon és Észak-Izraelben –, politikai pályára lépett. Csatlakozott az akkor ellenzéki Netanjahuhoz, akinek a kabinetfőnöke volt 2008-ig. Részt vett a Likud párt oktatási reformtervének kidolgozásában, majd Netanjahu pártvezérségért folytatott kampányát irányította. 2010 elején a megszállt területeken élő zsidó telepeseket tömörítő Jesa főigazgatójává nevezték ki, és szembekerült volt főnökével, aki immár kormányfőként átmenetileg – a palesztinoknak szánt engedményként – befagyasztotta az építkezéseket a kolóniákon. A karizmatikus Bennett egyre inkább jobbra tolódott, tavaly kilépett a Likudból, csatlakozott a Zsidó Otthonhoz, amely néhány hónapja a voksok kétharmadával a vezetőjévé választotta.
A karrierje és ideológiája révén egyre népszerűbbé váló Bennett hetek alatt robbant be az izraeli politikába, főként a Likudtól és a vele szövetséges Izrael a mi hazánk párttól véve el szavazatokat. Szerinte a palesztin állam megalapítása öngyilkosság volna Izrael részéről, ezért Ciszjordánia 60 százalékának – a jelenleg is teljes izraeli ellenőrzés alatt álló részeknek – az annektálását sürgeti. A palesztinok a maradék 40 százalékon autonómiához jutnának. Kampányában fajsúlyos helyet kapott azonban az ingatlanárak szárnyalása, az egyre nehezebb megélhetés, a zsidó értékek megőrzése, a vallásosok és világiak összefogása.
A médiát ügyesen használó, amerikai akcentusú angolja mellett franciául is beszélő Bennett nem szokványos jobboldali és telepespárti politikus. Ő maga vallásos, de séfként ismert felesége szekuláris. Négy, hét éven aluli gyermekükkel nem Jeruzsálemben, kibucban vagy ciszjordániai telepen élnek, hanem a Tel-Avivtól északra lévő, főként tehetősek által lakott Raanánában. Az izraeli társadalom hagyományos megosztottságán pártja listájával is felülemelkedett. A képviselőjelöltek között szerepel mérsékeltebb politikus és egy szefárd rabbi is, holott a párt hagyományos bázisa az askenázikra épül. Helyet kapott a listán egy fiatal világi hölgy is, aki nem vallásos kozmopolita választók szavazatait szállíthatja a pártjának. Bennett egyes kérdésekben pedig kifejezetten liberális, aki ultraortodox „testvéreinek” azt üzente: tarthatatlan, hogy nem dolgoznak, és kivonják magukat a katonai szolgálat alól.
