Jól elsajátította a tananyagot a Helsinki Egyetem politológia tanszékén Timo Soini, az ellenfelei által szélsőjobboldalinak tartott Igaz Finnek nevű párt vezetője. Az 51 éves politikus szakterülete ugyanis a populizmus volt, s a tagadhatatlanul karizmatikus Soini nélkül a pártnak esélye sem lett volna arra, hogy négy év alatt 4-ről 19 százalékra növelje parlamenti választási eredményben megmutatkozó társadalmi támogatottságát.
„Úgy vonzza magához a választókat, mint rovarokat a légypapír” – jegyezte meg egy szociáldemokrata-szimpatizáns, míg Jan Sundberg, a Helsinki Egyetem professzora szerint abban rejlik Soini titka, hogy nagyon érti az átlagemberek nyelvét, és a legbonyolultabb kérdésre is képes egyszerű, érthető választ adni. A nagydarab és nagyhangú, általában buggyos szürke öltönyben, nyakában hosszú sállal mutatkozó pártvezér imád elvegyülni a választók között, s ontja a sziporkákat is. „Olyan izgatottak lettek, mint a csecsemő, aki éppen most fedezte fel a saját talpát” – mondta például Soini a finn kormány tagjaira, amikor azok környezetvédelmi megfontolásokból szorgalmazni kezdték az új atomreaktorok megépítését.Számos politikustársával ellentétben Soininek példás a magánélete. 1968 óta ugyanabban a lakótelepi lakásban él a Helsinkihez közeli Espooban, s annak ellenére sem költözött nagyobb otthonba, hogy közben megnősült, és feleségével két gyermeket nevelnek. Abban viszont egyértelműen különcnek számít, hogy az angol másodosztályban szereplő – futballhuligánjairól hírhedt – Millwall labdarúgócsapatának szurkol, többtucatnyi meccsüket látta élőben. Az is szokatlan, hogy a szinte kizárólag protestánsok lakta Finnországban áttért a katolikus hitre. „Gyerekkoromban láttam a Millwallt először, s a finn zászlóra emlékeztető kék-fehér mezük egyből megfogott” – magyarázta szurkolói szimpátiáját, míg a vallásváltást azzal indokolta, hogy nagy hatással volt rá egy ír katolikus apáca, és csodálta a néhai II. János Pál pápa harcos antikommunizmusát is.
Az egyik legismertebb EU-szkeptikus politikusként számon tartott Soininek pénzügyi stiklijei sincsenek, s ha néha megérinti egy-egy botrány szele, hamar kikászálódik a kellemetlen helyzetből. A legtöbb gondot általában az okozza a számára, hogy miközben ő maga konzervatív, de politikailag elfogadható programot hirdet – védeni akarja a munkanélkülieket, és felkészíteni honfitársait az eurózóna szerinte elkerülhetetlen összeomlására –, párttársai néha kisebbségellenes kijelentésekre ragadtatják magukat. Amikor például a szervezet egyik parlamenti képviselője, Teuvo Hakkariainen azt szorgalmazta, hogy a melegeket és a szomáliai menekülteket egy balti-tengeri szigetre száműzzék, Soini figyelmeztetésben részesítette, és elhárította magától a felelősséget, amikor közölte: elismeri, hogy pártjába beszivárgott egy néhány fős szélsőséges klikk.
Folyamatosan tagadja, hogy ő maga idegengyűlölő vagy homofób lenne. „Egyetlen politikus sincs ebben az országban, aki azt merné mondani, hogy szélsőséges nézeteket vallanék a külföldiekről vagy a melegekről. A hagyományos pártok számára fájdalmas lenne a beismerés, hogy létezik olyan erő, amely kétségbe vonja a gazdaságról és az EU-ról vallott nézeteiket, ezért sokkal egyszerűbb démonizálni minket” – mondta Soini egyik interjújában. Az Igaz Finnek egyébként nem antiszemiták, több európai szélsőjobboldali párt ezért „álellenzékinek” tekinti a szervezetet. Abból viszont nem csinál titkot Soini, hogy félti a finn vér „tisztaságát”. A párt abortuszt mereven elutasító programja szerint az Igaz Finnek számára az az igazi nő, aki saját karrierje építgetése helyett otthon marad, és sorra szüli a szőke hajú és tejfehér bőrű utódokat.
