Aki először látja, nyilván ezt jegyzi meg róla: Malu Dreyer, Németország Rajna-vidék–Pfalz tartományának új miniszterelnöke nehezen jár. Lábai nem engedelmeskednek, így rövidebb helyváltoztatáskor valamelyik munkatársába karol, ha hosszabb utat kell megtennie, tolószékbe ül. Utóbbit egy külföldi nyaraláson tesztelték először: „Gyere, itt senki sem ismer minket, próbáljuk ki” – mondta neki férje, Dreyer pedig a kezdeti idegenkedés után úgy érezte, visszanyerte a szabadságát.
A szükségszerűség belátása az 51 éves politikusnő számára annyiban is a szabadság megvalósulása, hogy ezzel el is intézi betegsége, a mozgásszerveit megtámadó sclerosis multiplex kérdését. Munkájában nem hátráltatja – sőt szociális, család- és egészségügyi miniszterként egyfajta pluszt is jelentett számára. Ezt a funkciót töltötte be január közepéig a négymilliós, alapvetően konzervatív–katolikus lakosságú Rajna-vidék–Pfalzban, ahol egykor Helmut Kohl karrierje is indult. Az utóbbi 18 évben a szociáldemokrata Kurt Beck irányította a tartományt, aki – saját betegségére hivatkozva – most lemondott, s Dreyer követi a poszton.
Családi gyökereit tekintve Dreyer – akit eredetileg Marie-Luisénak kereszteltek, később maga rövidítette le nevét – inkább a konzervatív táborba illene: apja Neustadt városában iskolaigazgató, a városi tanácsban a kereszténydemokrata CDU frakcióvezetője volt. Dreyer is katolikus teológiával és anglisztikával kezdte tanulmányait, onnan váltott jogra, ahonnan aztán a Németországban kötelező két államvizsga után Bad Kreuznachban lett ügyész. Szociális érzékenysége korán kialakult, aktív volt a feminista mozgalomban, az Amnesty Internationalben tevékenykedett. 1995-ben független jelöltként választották Bad Kreuznach polgármesterévé, majd belépett a szociáldemokrata pártba (SPD). Politikai karrierje egyenesen vezetett fölfelé. A tartományi fővárosban, Mainzban előbb a szociális és lakásügyek felelőse lett, 2002-ben pedig Beck meghívta a kabinetjébe.
„Egész életemben a szolidaritás és a társadalmi igazságosság kérdése foglalkoztatott” – mondta. Így miniszterként fellépett az egészségügy privatizálása ellen, a kötelező minimálbér bevezetése mellett. Az idősgondozás kérdéseit úgy találta a legjobban megismerhetőnek, hogy az egyik öregotthonban az ápolószemélyzet és a környék idősei részvételével rendszeresen ülésező „törzsasztalt” hozott létre, ahol ő maga is rendre megjelenik. Más tekintetben is személyes példával jár elöl: a Trier melletti alternatív lakóparkban, Schammatdorfban él a férjével. A helyi apátság és a város közreműködésével a hetvenes évek végén létrejött minilakótelepen 144 lakás van, s ezekben egymás mellett élnek szegények és gazdagok, nagycsaládosok és egyedülállók, öregek és fiatalok, egészségesek és kevésbé mozgékonyak. A kísérlet célja, hogy az együttéléshez, egymás segítéséhez teremtsen teret.
Dreyer a külső megfigyelő és az őt ismerők számára is legjellemzőbb tulajdonsága a nyitottság és az életigenlés. Alig lehet olyan fotót, tévéfelvételt találni róla, amin ne mosolyogna vagy ne figyelne érdeklődve beszélgetőpartnerére. Betegsége ellenére nem vált megkeseredetté. „Politikus vagyok, nem páciens” – mondta erről, hozzátéve, bátorította őt Wolfgang Schäuble kereszténydemokrata pénzügyminiszter példája is, aki az ellene 1990-ben elkövetett merénylet óta tolószékhez kötött, mégis aktív. Dreyer politikai céljai közé tartozik, hogy Észak-Rajna–Vesztfália ugyancsak szociáldemokrata miniszterelnökével, Hannelore Krafttal – mindketten SPD–Zöld koalíciót vezetnek – mintát adjanak az őszi Bundestag-választásra.
