Nem sokan hitték Izraelben, hogy a siker szimbólumának tartott médiaceleb, Jair Lapid politikai királycsináló lesz. De kilenc hónappal pártja, a Jes Atid (Van jövő) megalakítása után a centrista formáció a második helyen végzett a januári választáson, és így az új kormányt megalakító Benjamin Netanjahu első számú partnere lehet. A 120 tagú kneszetben 19 helyet szerzett Lapid-párt ezzel megállította az izraeli társadalom jobbratolódását, és kampánya révén hangsúlyossá váltak a középosztályt érintő olyan kérdések, mint az árak emelkedése, a társadalmi terhek elosztása vagy az ultraortodoxok katonai szolgálat alóli mentessége.
Az 1963-ban Tel-Avivban született Lapid már karrierje elején is apja, az Újvidékről a budapesti gettóba deportált, majd 1948-ban Izraelbe kivándorolt és ismert újságíróvá vált Tomi Lapid nyomdokait követte. Katonaként az izraeli hadsereg hetilapjában kezdett írogatni, majd leszerelése után a Maariv napilapnál helyezkedett el, ahol apja vezető szerkesztő volt. Később a konkurens Jediót Ahronótban is publikált, főként kedvenc témáiról: a bokszról, Raymond Chandler amerikai krimiíróról, a nemek közötti harcról és a skót whiskyről. Lapid megnyerő modora és jóképűsége szinte predesztinálta arra, hogy a nyomtatott sajtó után a tévében is kipróbálja magát. Először az izraeli egyes csatornán szerepelt 1994-től több műsorban, majd 2008-tól a kettesen a legnézettebb péntek esti talkshow-t vezethette.
Lapid írt drámát, valamint hét könyvet, főként thrillert. Játszott a Szirén éneke című, Bridget Jones naplójára hajazó televíziós komédiában, és vonzó, de utálatos karaktere miatt el is nevezték az izraeli Hugh Grantnek. Amatőr bokszolóként is ringbe szállt, később előszeretettel kommentált bunyómeccseket a tévében. A mostani kampányban előhalásztak egy felvételt, amelyen laposra verték. Első feleségétől egy fia, a másodiktól egy fia és egy lánya született. Miközben az írói vénáját a könyvszerzőként elismert anyjától örökölhette, második neje, a szintén újságíró és író Lihi is hatott rá: dalt komponált róla, ami az 1980-as évek egyik legnépszerűbb izraeli slágerévé vált.
Nem fejezte be a főiskolát, így diplomája sincs. Ezért amikor a Bar-Ilan Egyetem – a szakmájában nyújtott kimagasló teljesítményére hivatkozva – engedélyezte volna számára, hogy mesterfokozatot, majd pedig doktori címet szerezhessen, a közfelháborodás nyomán az illetékes oktatási hivatal 2012-ben becsukta ezt a kiskaput. Baklövései, tájékozatlanságáról tanúskodó megállapításai révén jóval az előtt az internetes közösségi oldalak viccelődéseinek célpontjává vált, hogy tavaly bejelentette: újságírói karrierjét politikaira váltja. Megint csak néhai apja példáját követte, aki a 2000-es évek derekán világi pártjával a harmadik legnagyobb erőként jutott a parlamentbe.
Lapidnak – az immár hagyománnyá vált előválasztást tartó, a politikai trendre ezúttal is ráhibázó Ramat Gan-i Blich Gimnáziumon kívül – senki sem jósolt nagy jövőt. Programot nem tett ugyanis le az asztalra, de a szivarozó, charme-os, deres üstökű politikai újoncnak elég volt néhány hívószó – változás, remény, reform, korrupció elleni harc –, hogy elcsábítsa a főként világias, askenázi szavazókat. Támogatja a tárgyalásokat a palesztinokkal, de megtartaná a ciszjordániai zsidó telepeket és egész Jeruzsálemet. Egyetért Netanjahuval abban, hogy Irán semmi áron sem szerezhet atomfegyvert. Sokan máris úgy vélik, hogy akár csatlakozik a kormányhoz, akár az ellenzéket vezeti, a következő koalíció a szűk többsége miatt ingatag lesz. De Lapid számára ez nem rossz hír: egy friss felmérés szerint a megkérdezettek 40 százaléka a kormányfői székben látná őt szívesen a következő választás után. Ami állítólag egyáltalán nincs ellenére az izraeli politika új sztárjának.
