Nem kell a téli hideg és a lakásfoglalók körüli hatósági intézkedések zaja ahhoz, hogy tudatosodjék a budapestiekben, mennyi bedeszkázott bejárat, koszos ablak, lógó redőny, összepiszkított, használaton kívüli kapualj árulkodik lakatlan, üres épületekről, köztük frekventált, milliárdos vagyont megtestesítő ingatlanokról. A legszembeötlőbb szellemházak történetét sorra véve kiviláglik, hogy a végső okot jelentő pénzhiány sem a magyar vagy külföldi magánbefektetőket, bankokat, sem az állami, önkormányzati tulajdonosokat, egyházakat nem kíméli. Ám míg egy magánbefektetőt valóban megbéníthat az a pénzügyi kényszer, hogy a pangó piacon nem tudja mobilizálni ingatlanát, aki a köz vagyonával gazdálkodik, hitelesen aligha hivatkozhat erre, főleg, ha évekig elnézi, hogyan romlik, fogy, pusztul a reá bízott vagyon.
Mintha csak a közgazdasági közhelyet erősítenék, sem az állam, sem az önkormányzatok nem voltak jó gazdái saját vagyonuknak. Budapest e tekintetben is a legek városa. Az üresen álló ingatlanok közül a legnagyobb a Hűvösvölgyben 2007-ben bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, amelynek őrzéséért a tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) milliókat fizet. A közelben van az egyik legkisebb, az 1870-ben átadott Zugligeti úti villamosmegálló, amelyet tavaly tavasszal 62 millió forintért akart eladni a XII. kerületi önkormányzat, ám hiába. A legkülönösebb talán a Hűvösvölgytől egy villamosmegállóra, a Heinrich István úton a Magyar Szentföld-templom, amely a hazai Bauhaus építészet kimagasló képviselőjének, Molnár Farkas Ferencnek a műve. A henger alakú építmény befejezetlen maradt. A ferencesek jogfosztása után államosították, ezt követően volt traktorgyár, koncertek helyszíne, legutóbb pedig levéltári raktár. 2006 óta műemléki védelem alatt áll – üresen. A torzó a főváros tulajdona, a telek a II. kerületé.
Van más, szégyenletesen pusztuló önkormányzati tulajdon is, ilyen például a Buda egyik legforgalmasabb pontján, a Móricz Zsigmond körtéren leginkább hajléktalanszállónak használt Gomba. Ezt 1942-ben építették Schall József tervei szerint, közepén díszkúttal. A gyűrű alakú épületet, amely körül a Nagytétény, illetve a Budaörs–Törökbálint felé induló HÉV fordult, 2000-ben nyilvánították ipari műemléknek, ám ez sem segített rajta. Váróhelyiségeit, üzleteit lezárták, az épületet a BKV raktárnak használta, majd kiürítette. A Fővárosi Önkormányzat tulajdonából 2008-ban a XI. kerületébe került. Most van esélye, hogy újjáéled: tatarozására 400 millió forintot szánnak, nagyobb részben uniós forrásból, a szerződést január 29-én írták alá a Zsombolyai Ingatlanhasznosító és Fejlesztő Kft.-vel.
A budai Vár közepén roskadozik és immár 67 éve üresen áll egy sajátos második világháborús mementó. E minőségében talán a végnapjait éli, hiszen az MNV és az I. kerületi önkormányzat tulajdonában lévő Várgondnokság Nonprofit Kft. 2012. december 27-én megkapta terveire az építési engedélyt. Ez a Dísz téren álló Honvéd Főparancsnokság majdani végső felújítását készíti elő – tájékoztatta a HVG-t a budai várnegyed és a fertődi Esterházy-kastély megújításáért felelős kormánybiztos, Zumbok Ferenc. Az épületmaradványt, részleges rehabilitáció után, megnyitják a látogatók előtt, miután alkalmas lesz kiállítások, vetítések, színházi és zenei programok megrendezésére.
Az épület 1882-ben készült el, majd 1888-ban, a második tervfázisban bővítették, amit Kallina Mór építész következetesen csak toldalékként emlegetett. A harmadik ütem, a Dísz tér déli végét építészetileg lezáró Honvéd Főparancsnokság a millenniumi ünnepségeket ékesítette. A második világháborút követően a Budapest ostroma során megsérült épületegyüttes felső emeleteit fokozatosan visszabontották, holott a korabeli felvételekből ma már úgy ítélhető meg, hogy akkori állapotát meg lehetett volna őrizni. Az 1950-es években megkezdődött bontások a részlegesen használt épületen az 1990-es évek végéig folytatódtak, meghagyva az egykori úgynevezett lábazati zónát. Végül csak az épület északi részének alsó szintjei maradtak meg, ezek azóta is üresek. Az állagmegőrző munkálatokat az épület központi elemeként szolgáló, loggiával bővített négyzetes udvar használhatóvá tétele követheti. A munkálatok várhatóan 2013 végére befejeződnek. Ezzel párhuzamosan folyik majd a Várkert Bazár megújítása is.
Van állami nagyvállalat is, amely inkább elhagyja, mintsem felújítaná otthonát. A MÁV Zrt. igazgatósága 2007. január 30-ai ülésén döntött a MÁV Ingatlanbefektetési Alap létrehozásáról, azzal a szándékkal, hogy a cég közvetlen üzemi célokra nem használt ingatlanjait, köztük az Andrássy úti székházat, a legkedvezőbb feltételekkel hasznosítsa. Az alap létrehozása nem valósult meg, az igazgatóság a legalább 1 milliárd forintot, későbbi számítások szerint 5 milliárdot igénylő székház-korszerűsítés helyett új iroda bérléséről döntött. Az Andrássy út 73–75. szám alatti épületet felkínálta eladásra, ám azóta sem lelt rá vevőt. Bár a legújabb hírek arról szóltak, hogy a MÁV most megint a felújításon és a visszaköltözésen gondolkodik, lapunkhoz eljuttatott alábbi közleménye ennek ellentmond. „A MÁV a jelenlegi helyzetben – bár folyamatosan vizsgálja a szóba jöhető hasznosítási lehetőségeket – a csekély számú potenciális érdeklődő és a banki finanszírozás híján eltűnt ingatlanfejlesztők miatt nem bocsátkozott egy esetlegesen előnytelen értékesítésbe. Az MNV Zrt.-nek átadandó ingatlanok között szerepel a régi vezérigazgatósági épület.” A MÁV ingatlanügyében a Fővárosi Főügyészség nyomozást rendelt el.
Az évekig üresen álló középületek és egykori céges központok látványa nem magyar sajátosság. Ám egy város és épített öröksége szempontjából egyáltalán nem mindegy, miként vészelik át a kényszerű várakozás hosszú éveit az ingatlanok. Hagyják-e pusztulni őket, netán még siettetik is a romlásukat, hogy ne kelljen bajlódniuk velük, és legalább a telek hasznosuljon, avagy óvják őket. Az előbbire lehet gyanakodni a IX. kerületi Hídépítő úti Nagyvásártelep esetében: amint a nyolcvanéves épületegyüttes műemléki védettséget kapott, az irodaépület összes ablakát eltávolították, csakúgy, mint a 234 méter hosszú csarnok teljes hosszában az ereszeket. Még egy év, és a hideg, a hó, a meleg és a pára megteszi a magáét. Bár ez már feltehetőleg nem a felszámolás alatt álló tulajdonos, a Gropius Zrt. gondja lesz, akinek vezetői mindig is vitatták a védettség egy részének jogosságát.
Európa-szerte új jelenség a tíz-húsz éves irodaházak kiürülése, miután a megváltozott igények és munkavégzési szokások, így a távmunka új helyzetet teremt. Ebben a szituációban új megoldásokat kell kiagyalniuk a városvezetőknek, városgazdálkodási szakembereknek, főépítészeknek, bevonva a civileket is. Olykor az utóbbiak a kezdeményezők. A Budapesti Városvédő Egyesület honlapján már 2011-ben megjelent Ráday Mihály elnök felhívása, hogy fedezzük fel, mutassuk be mi, városlakók az üresen álló épületeket. Hívjuk fel a figyelmet, hátha a sok észrevétel arra ösztönzi a hatóságokat és a város vezetését, hogy gondolják újra adópolitikájukat, rehabilitációs terveiket, vagy jobb híján legalább büntetéssel ösztökéljék jó gazdához illő állagmegóvásra az ingatlantulajdonosokat.
Az ötletből cikksorozat született, 2012 második felében pedig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Kortárs Építészeti Központ kurzust szervezett a közép-európai régió városainak posztszocialista, posztindusztriális, illetve válság okozta átstrukturálódása során megüresedett ingatlanok sorsának elemzésére. Az előadásokon foglalkoztak a spontán és ideiglenes használat példáival (ilyen Budapesten a romkocsmák jelensége), illetve a civil, kulturális és szociális hasznosítás lehetőségeivel. Ahogyan erről a hvg.hu is beszámolt decemberben, a félév során a hallgatók létrehozták a Budapesten üresen álló tereket és ingatlanokat leltározó közösségi térképet, a crowdmapet is, Lakatlan címmel. Ez lapzártánk idején kilencven kiürített, elhagyott lakóházat, iroda- és egyéb célú épületet sorol fel – de folyamatosan bővül.
HAJDÚ ÉVA
