HVG, 2013. február 16.
Igen, voksvadászat is van a rezsicsökkentések mögött. Az erről döntők most biztosan jól látják: a plebs legerősebb politikai attitűdje a megélhetés-központúság. Az emberi jogok, a demokrácia minősége és a többi csak ez után következik. Az én perspektívámból nézve – jóval a Horn–SZDSZ-kabinet már-már eszelős pénzgyűjtése, az energiaszolgáltatók magánkézbe adása és annak következményei után – legalábbis így fest a dolog. Vajon miféle távlati célok motiválják az orosz felet? Nos, joggal viszolyoghatunk az ottani korrupciótól, a maffiaklánoktól, a média olykor gyilkos megregulázásától, de az elfogulatlan elemző el nem vitathatja, hogy Putyin minden hájjal megkent, tehetséges – és népszerű! – első embere országának, akinek „új birodalmasítási” törekvései itt-ott már sikeresek. Az energiahordozókban és egyéb ásványi kincsekben gazdag posztszovjet államokban profi érdekérvényesítő, Ukrajnával perben, haragban, de Lengyelországnak, ugye, 10 százalékos gázárgesztus – mint azt cikkírójuk is említi. Nem másról van szó, mint hogy a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok célszerű kialakításával nálunk, cirka Európa közepén is nyomatékosan jelen lenni óhajt. De csak semmi „multis” hiénamohóság! Oroszországnak (Kínának és Törökországnak) is hosszú távú stratégiai céljai vannak térségünkkel, és egy ismerős dictumot parafrazálva: legjobb politika a reálpolitika. Mindez részemről korántsem jelenti a mai hatalmon lévők pökhendi, autoriter, „keleti szeles” politikájának igenlését.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
