HVG, 2013. február 9.
Cikkük azt sugallja, hogy az LMP jövőjén nem változtat a nem párthű elempések kiválása. És mivel az ellenzékiek össze-(vissza)fogása még kérdéses, elképzelhető, hogy a másként politizálók lesznek a kívánatosabbak a kampányban. Cikkírójuk feltevését mi a magunk részéről azonban vitatnánk: a Schiffer-párt bőven nem fog padlót fogni az 5 százalékos küszöbön. Vezetőjében véljük látni a hatalomban nem mint karrierlehetőségben gondolkozó jövendő államférfit, aki a karakteres nagytőkésekkel összefogva felvetheti a válságzsákutcából kimentendő kapitalizmus valódi reformját. A Fidesznek, bizony, jócskán vannak megtorpanó, kiváró szavazói, akik ösztönösen az anyagiakra koncentrálnak, érzelmileg viszont a hangoskodóknál többre tartják a mérsékelteket. Az LMP nem fondorlattal, hanem ésszel élve emóciót is vihet a hazai politikai életbe. Nem fölösleges a munkától távol tartott százezrek bevonása a jövő tervezésébe és építésébe. Egy ilyen párt a népességfogyás érdemi orvoslását is megkísérelheti felvállalni. Továbbá: a szellemi élet agresszorait is megpróbálhatja a perifériára szorítani. Nem neveznénk tehát „tragédiának”, inkább spontán tisztulásnak a Schiffer András körül történteket.
FÓRIS LÁSZLÓ, SZANDI LAJOS
(HAJDÚSÁMSON)
