„Gyerekként olyan rossz voltam, mint a fiúk” – vallja magáról Nathalie Kosciusko-Morizet, Nicolas Sarkozy tavalyi elnökválasztási kampányának szóvivője, aki nemrég bejelentette, indul a jövőre megüresedő párizsi főpolgármesteri posztért. A nevének kezdőbetűi alapján csak NKM-nek nevezett politikus kislányként minden csibészségben részt vett, lovagolt, fiúsan öltözött, haja mindig kócos volt. Határozott, bátor fellépésével elérte, hogy a fiúk rendre bandavezérnek tették meg. Csapnivaló magaviselete ellenére kiválóan tanult, mindig a legjobbak közé tartozott.
A kétgyermekes, májusban 40 éves NKM ma is felveszi a versenyt férfi politikustársaival műveltségben, kulturáltságban, határozott kiállásban, a tavaly ellenzékbe szorult konzervatív Unió a Népmozgalomért (UMP) nevű párt legnépszerűbb személyisége. Ezúttal azonban nem férfi riválisokkal méri össze az erejét: a végső jelöltséget eldöntő pártbéli előválasztáson, majd a 2014-es főpolgármesteri megméretésen nőkkel kell megküzdenie. Amire olyannyira összpontosít, hogy a minap jelezte, lemond a Párizs melletti kisváros, a 21 ezer lakosú Longjumeau polgármesteri posztjáról.
A politika iránti elkötelezettséget NKM otthonról hozta. Párizsban, nagypolgári családban született, puritán és szigorú nevelésben részesült. Anyja kvantumfizikus volt, apja mérnök, aki politikusnak állt: az UMP színeiben lett polgármester, és az 1998-as labdarúgó-vb idején miniszteri biztos. Nagyapja baloldali érzelmű politikus volt, a szocialista, háromszoros kormányfő Léon Blumhoz állt közel, amerikai nagykövetként is szolgált. NKM egyetemistaként – agrármérnöki szakon végzett – nála lakott, éjszakákat beszélgettek át a politikáról. Apai ágon lengyel zsidó felmenői révén rokona a szabadsághős Tadeusz Kosciuszkónak, a családjában egyedül ő beszél lengyelül.
A szélsőjobboldalt elutasítja, egyik könyvében Marine Le Pen pártját a köztársasággal összeegyeztethetetlen Nemzetietlen Frontnak nevezte. Politikai karrierjét a környezetvédelemnek köszönheti, éveken át több minisztériumban tanácsadóként dolgozott, mígnem 2002-ben elkísérte Jacques Chirac akkori államfőt a johannesburgi környezetvédelmi világkongresszusra. Chirac felfigyelt az eszes, fiatal, csinos és felkészült NKM-re, és elindította a parlamenti választáson, amelyen alig 29 évesen mandátumot szerzett.
Kormányba aztán Sarkozy államfősége alatt, környezetvédelmi államtitkárként, 2007-ben került be. Népszerűséget szerzett, ám a párton belül megtámadták, amiért a minisztérium bejáratánál kedvesen üdvözölte, megcsókolta régi barátját, a globalizációellenes akciókat szervező José Bovét, aki hozzá hasonlóan elutasította a génmódosított növények termesztésének engedélyezését. Az incidens NKM áthelyezésével zárult: államtitkár maradt, de a digitális gazdaságra állították át, 2010-ben mégis megkapta a környezetvédelmi tárcát. A megbízatásnak Sarkozy kedvéért intett búcsút másfél év után, és lett az elnökválasztást végül elbukó politikus szóvivője.
Közel tíz éve él házasságban, férje marokkói származású, korábban militáns baloldali nézeteket vallott, majd az 1990-es évek elején szocialista színekben polgármester volt, most a képzőművészeti egyetemen tanít. A sportos életet élő NKM hetente legalább kétszer szakít időt úszásra, szabadidejében kertészkedik, zenét hallgat, kedvence Sosztakovics, de játszik is, mégpedig csellón, és gyakran jár moziba. Legfőbb hibájának azt tartja, hogy politikus létére túlságosan őszinte, a kérdésre pedig, hogy milyen a viszonya Istennel, így válaszolt: állandó vitában állok vele.
