HVG, 2013. március 16.
Az elemző elemezzen, és ne mellébeszéljen! Különösen az olyan elemző, mint esetünkben Filippov Gábor, aki már többször bebizonyította, hogy tud elemezni. Most mégis a polgári engedetlenség emblematikus eseteit felvillantó politikatörténeti eszmefuttatással intézte el a Fidesz-székház-foglalás ügyét. Mondván: „noha Antigoné vagy Gandhi történetét minden érettségizett magyar ismeri, a régi demokráciákhoz képest többnyire értetlenül állunk a hasonló akciók előtt”. Magyarán, nem tudjuk, mert az elemzők, kommentátorok, hírlapírók és a többiek nem mondták meg nekünk, hogy mi a polgári engedetlenség, és ezért most nem is ismertük fel. A probléma azonban nem az, hogy nem hallottunk még harangozni polgári engedetlenségről. A „Fidesz-székház – polgári engedetlenség” szóegyüttesre több ezer találatot ad ki a Google, és ezekből kiderül, hogy az eseményt már az első pillanatban többtucatnyi médium polgári engedetlenségként aposztrofálta, vagy idézett olyanokat, akik így minősítették. E tekintetben tehát nem szorultunk felvilágosításra. Valóban hiány volt viszont elemzésből. Filippov elemző tehát azzal segíthette volna az események megértését, ha tényekkel, érvekkel, jogesetekkel alátámasztva bizonyítja: itt és most valóban polgári engedetlenség esete forgott fenn és nem egyszerű randalírozás. Mert Antigonéra és Gandhira valóban emlékszünk iskolai tanulmányainkból – csak éppen abban nem vagyunk biztosak, hogy a mostani székházfoglalók akciója éppen az övékére hasonlít.
FELSŐÖRSI PÉTER
(BUDAPEST)
