HVG, 2013. március 9.
Hát ezek lennének a mi magyar politikusaink? – tettem fel a kérdést magamnak, amikor elolvastam legutóbbi számukban a Fiók mélyéről cím alatt közölt írásukat, amely az elmúlt közel negyedszázad kétes politikai ügyeiről szólt, sajnos nem teljes felsorolásban. Nekik kellene mintául szolgálniuk nekünk, nekik kellene megkérdőjelezhetetlenül tisztának látszani, illetve maradni, minden körülmények között. Persze olvastam minden ügyről, és az évek alatt sejtettem is, hogy nincs minden rendben, de hogy ekkora a baj a legfelső szinteken, és ilyen mértékű a mocsár, arra végképp nem gondoltam. Egyszerű állampolgárként mi jóval kisebb ügyekben is a nyakunkat szegjük könnyen, míg ők titkosítva, felmentve vagy ismeretlen tettesként, bűncselekmény hiányában mind megússzák, mindig. És ők vezetnek minket, és mondják, hogy mi hogyan éljünk, és mit szabad tennünk a jog szerint?! Erre gondoltam, és egy gázadással még éppen átértem a közlekedési lámpa „narancssárga” jelzésén.
ZSÖMBÖRGI LÁSZLÓ
(ÜRÖM)
