HVG, 2013. március 30.
Cikkükből kiderül, hogy Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke Indira Gandhit tekinti példaképének a női politikusok közül. Nem vagyok sem történész, sem politológus, így nem tudom megítélni a megkérdezett parlamenti képviselő teljesítményét. Kijelentését laikusként azonban finoman szólva is ellentmondásosnak találom. 1966-tól 1977-ig, majd 1980-tól 1984-ig tartó miniszterelnöksége alatt Indira Gandhi elsősorban hatalmi centralizációjáról híresült el. Különösen ellenszenves számomra a nevéhez fűződő kényszer-sterilizációs program, melynek során az állami propaganda hatására emberek millióit (elsősorban nőket) sterilizálták – földért, házért, pénzért cserébe. Indira Gandhi alkotmányos aggályok nélkül, rendeletekkel kormányzott; államosította a kereskedelmi bankokat, a szén-, acél-, olaj-, textilipari és biztosítótársaságokat; állami cenzúrát működtetett. Természetesen tudom, hogy nem lehet tevékenységét (mint ahogy más politikusokét sem) egyoldalúan, térből és időből kiragadva, kontextus nélkül szemlélni, és hogy könyveket lehet megtölteni politikai pályájának értékelésével. De azért annyi talán elvárható lett volna az érintettektől, hogy néhány mondatban eligazítsák az olvasókat a tekintetben, pontosan miben is tartja példaképének egy fiatal politikus Indira Gandhit 2013-ban Magyarországon – s mi teszi őt szimpatikusabbá például Margaret Thatchernél. Ajánlom továbbá e témakörben minden érdeklődő számára a Nobel-díjas Salman Rushdie Az éjfél gyermekei című könyvét.
FÉSÜ NÓRA
(BUDAPEST)
