Fizetésképtelenné nyilvánították a közelmúltban a Hotel Füred Kft.-t, amely valaha a magyar szakszervezeti céghálózat gyöngyszeme volt. A társaságot 1998-ban hozta létre a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), a 63 millió forint törzstőkéjű társaság volt hivatott üzemeltetni az érdek-képviseleti föderáció tulajdonában lévő Balaton-parti hotel-konferenciaközpontot. A „szocialista kockaház” azonban felújításra szorult, így az MSZOSZ sokat bajlódott vele, megpróbált beruházást vállaló bérlőt találni rá, mígnem 2008-ban a balatonfüredi ingatlant és a kft-t is eladta a PBF Ingatlanhasznosító Kft.-nek. E társaság se tudta fellendíteni az üzletet, a szálloda az év októberében bezárt. A felújítást – mint a cég 2010-es évéről szóló jelentés írja – finanszírozási okokból nem tudták elkezdeni, az ingatlanhasznosító információink szerint az MKB Bank hitele segítségével próbált új életet lehelni a Hotel Füredbe. A vég idén tavasszal kezdődött: a bíróság megindította a kft elleni felszámolási eljárást.
A cégpróbálkozások alapja a kilencvenes évek elején végrehajtott osztozkodás volt: a rendszerváltással kimúlt egységes szakszervezeti mozgalom vagyonát megkapták az újonnan létrejött konföderációk. A csomag legfontosabb elemei az ingatlanok voltak, de akadtak benne vállalatok is. A felosztás nem volt egyszerű, a viszálykodó szakszervezetek gyakorlatilag akkor jutottak megegyezésre, amikor már államosítással fenyegette őket az Antall-kormány. Az így kicsikart sietős megállapodást – amit a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség nem fogadott el – megerősítette az Országgyűlés is: 1993-ban kimondta, hogy „az 1990. március 2-a előtt a Szakszervezetek Országos Tanácsa tulajdonában lévő (...) vagyontárgyak tulajdonának végleges megosztása az Autonóm Szakszervezetek Országos Koordinációja, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és a Szövetségen Kívüli Szakszervezetek által 1992. december 15-én megkötött megállapodás alapján történik”. Így került az MSZOSZ-hez az akkor 619 millió forintra értékelt füredi „oktatási intézet”.
A cégekről keveset szólt az egyezség, de annyit azért rögzített, hogy „a Népszava napilapot a jövőben közös tulajdonukban lévő társaság adja ki. A kialakítandó tulajdoni arányokra vonatkozóan a szakszervezeti szövetségek külön tárgyalásokat folytatnak. Az MSZOSZ a Népszava Lap- és Könyvkiadó Vállalat csődeljárása során a többi hitelezővel azonos elbírálás alá esik, így minimálisan érvényesítheti nettó 120 millió forintos követelését.” A politikai nézeteltérés megakadályozta azonban a közös akciókat, különböző szakszervezeti vezetők más-más pártokkal álltak össze, az ismertebbek közül például a munkástanácsos Palkovics Imre az MDF, a vasas Paszternák László és a bányász Schalkhammer Antal az MSZP, a ligás Őry Csaba a Fidesz parlamenti képviselője lett a kilencvenes években.
A közös napilapból sem lett semmi: a Népszava Vállalat által létrehozott Trade Union Kft.-be került a most 140 éves lap, ez a cég pedig 1993-ban a Fenyő János-féle Vico-csoporthoz, hogy aztán a következő évtől már Népszava Rt. néven magáncégként működjön tovább. Rövid életű volt az MSZOSZ-en kívüli öt nagy konföderáció közös tulajdonába adott Ságvári Nyomda szakszervezeti pályafutása: a cég a Mesterprint Kft. nevet kapta, majd 1996-ban e cég ugyancsak magánkézbe került. A később csak Ligaként emlegetett Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája önállóan is próbálkozott nyomdacéggel: az 1992-ben indult Ligaprint Kft. előbb végelszámolás alá került, majd 2011-ben a cégbíróság megindította ellene a törlési eljárást.
A befektetési célú szakszervezeti vállalkozások fokozatosan elsorvadtak, vagy az érdekképviseletek kiszálltak belőlük. Az utóbbi történt például az Ahico Rt. biztosítótársasággal, amelyhez kisebbségi tulajdonosként kapcsolódtak a vasasok, akik egyébként az MSZOSZ-szel közösen egy időben többségi gazdák voltak a Novofer Innovációs Rt.-ben. Volt az MSZOSZ-nek részvénycsomagja az 1995-ben indult Első Hazai Önkéntes Pénztárszervező Rt.-ben is. Ábrándnak bizonyultak azok az elképzelések, hogy a cégek pénzt hozhatnak a szakszervezeti mozgalom megerősítéséhez, például a sztrájkkasszák feltöltéséhez (HVG, 2007. december 8.).
Jobban szerepeltek a vagyonhasznosító társaságok, ilyeneket jellemzően az osztozkodáskor kapott ingatlanok, főleg irodaházak, oktatási épületek működtetésére hoztak létre a szakszervezetek. A válság ezeket is megviselte: a három konföderáció közös tulajdonában lévő Autonóm ÉSZT-SZEF Vagyonkezelő Kft. (AÉSZ Kft.) például 2009-ben még nyereséges volt, 2011-ben viszont a 64 fős cég már veszteséget mutatott ki. A 110 millió forint törzstőkéjű, vidéki irodaházakat is birtokló ingatlancég fele a Szakszervezetek Együttműködési Fórumáé, 30 százalék az Autonóm Szakszervezetek Szövetségéé, 20 százalék pedig az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülésé. Ezek ugyanis az osztozkodáskor azonos vagyoncsoportba kerültek, s végül közös tulajdonba vették az ingatlanokat, köztük a fővárosi Benczúr Hotelt és egy Bajza utcai irodaházat, amit 2012-ben eladtak a Mega-Irodaház Kft.-nek. Hasonlóan egy csoportba sorolva jutott ingatlanokhoz a Liga és a Munkástanácsok, amelyek aztán ezek nagy részét a Munka Világa Alapítványba vitték be. A konföderációk céggel is próbálkoztak: a Munkástanácsok néhány év után túladott a Szeviép Kft.-n, a Liga viszont megtartotta az LSZ-Alfa Kft.-t.
A szakszervezetek köréből sorra kikerültek az egykor kapott legnagyobb értékű ingatlanok. Az emblematikus épületek közül az MSZOSZ már 1998 végén eladta a Dózsa György úti volt központi SZOT-székházat egymilliárd forintért, aztán albérletbe költözött, majd a bányászszakszervezet központjának felét vette meg. A Munka Világa pedig 2003-ban, hivatalosan meg nem erősített hírek szerint 3 milliárd forint értéken adott túl a Tárogató úti volt SZOT-iskolán, amit egyébként addig is bérbe adott. Ezekből az érdek-képviseleti ingatlanokból a változó korra jellemzően vállalati irodaház és üzleti főiskola lett.
JUHÁSZ GÁBOR
