HVG, 2013. április 20.
Az interjú olvastán az a szilárd meggyőződésem, hogy a most regnálók leváltásához szükséges és őszre talán „egységfrontba” tömörülő ellenzékieknek (a nemkívánatos Jobbikot itt mellőzve) semmiképpen sem szabad két elriasztó személyiséget, két „ballasztot” is fölvállalniuk, Bokros Lajost és Gyurcsány Ferencet. Bokros és az MSZP–SZDSZ-kabinet népszerűségvesztése nem volt véletlen. Összefüggött a csomaggal, amelyet ő következetesen konzervatívnak titulál – mások talán neoliberálisnak neveznék. Az, hogy a „makróban” hasznot hajtott, vitathatatlan, de a megszorítások brutális terhe elvadította a következő választásra készülők sokaságát. Bokros számos meglátása, kritikája ellenére – antipolitikus: nem számolt és vélhetőleg ma sem számol bizonyos közgazdasági döntések negatív lakossági fogadtatásával. Annak meg sajátos bája van, hogy a már merülő MDF-nek lett az uniós képviselője. Gyurcsány? A talponálló stílusú őszödi beszéd és a brutális rendőrattak önmagában elegendő érv ellene, Bajnaival fölváltása nem holmi pártszeszély volt. Ő és Bokros nem fog sok vizet zavarni. Nagyobb gond, hogy a remélhetőleg összefogó esélyesek sem tudnak kirukkolni igazán karizmatikus, „tömegvonzó” személyiséggel.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
