Ha új halat teszek az akváriumba, a régiek megtámadják, megölik vagy kiharapják a szemét – mesélte évekkel ezelőtt egy interjúban Abdul Rasid Dosztum afganisztáni hadúr, miközben eleséget szórt a vízbe kedvenc színváltó császárhalának. Területfoglalás és túlélés kérdése az egész – vallott tömören filozófiájáról a kegyetlenkedéseiről hírhedt Dosztum, aki most a kabuli kormányhadsereg vezérkari bizottságának jórészt ceremoniális feladatokat ellátó elnöke. De aligha marad háttérben, a szövetséges csapatok jövő év végére tervezett kivonása miatt megkezdődött a helyezkedés, és Dosztum egyike annak a tucatnyi kiskirálynak, akik alapvető befolyást gyakorolnak az ország sorsára.
Az 1954-ben egy szegény, főként üzbégek lakta észak-afganisztáni faluban született fiú az alapiskolák után, 1972-ben kezdte meg kötelező katonai szolgálatát. Fizikai ereje és vezetői képessége révén előbb kisebb, majd nagyobb egységek parancsnoka lett. Leszerelését követően egy állami tulajdonú gázmezőn dolgozott, ahol a szakszervezetben kezdett politizálni. A monarchiát 1973-ban megdöntő forradalom védelmére a munkahelyén katonai egységeket szerveztek, Dosztum az egyik ilyen alakulat vezére lett. Az életéről szóló ellentmondásos beszámolók egyike szerint bebörtönözték és megverték, amiért szembeszállt a pastu nacionalistákkal, akik népszerűtlen földreformokat akartak végrehajtani az üzbég falvakban.
A Népi Demokratikus Párt 1978-as kommunista forradalma után Dosztum csatlakozott a reguláris hadsereghez, és az 1979-es szovjet bevonulást követően a rendszert támadó, amerikai és pakisztáni támogatást élvező mudzsahedek ellen fordult. Üzbég fegyveresei akkor akasztották rá a Dosztum – a mi barátunk – nevet. Az 1980-as évek derekán már húszezer katonának parancsolt, majd a tábornoki rangig vitte. A Szovjetunió 1991-es felbomlása újra váltásra késztette, és csatlakozott Ahmed Sah Maszúd tádzsik ellenzéki parancsnokhoz, akivel döntő szerepet játszott Kabul 1992-es bevételében, és Mohamed Nadzsibullah baloldali rendszerének megdöntésében. A kommunista érát követő véres polgárháborúban előbb a fővárost védte Gulbuddin Hekmatjar pastu hadúr ellen, majd átállt hozzá, hogy ezúttal Maszúd ellen fogjon fegyvert.
A Pakisztán által támogatott, szélsőségesen iszlamista, pastu tálibok üstökösszerű felbukkanása arra ösztönözte, hogy – újfent szövetségest váltva – a Maszúd vezette tádzsik kisebbséggel együtt létrehozza az Északi Szövetséget. Akik nem szeretik az alkoholt és a zenét, azokkal nem barátkozunk – mondta a tálibok vallási szigorát elutasító, a nőknek széles jogokat garantáló, a skót whiskyt imádó Dosztum. Az általa északon irányított terület jórészt független maradt az 1996-ban hatalomra jutott táliboktól, a hadúr saját valutát nyomtatott, és Balkh Air néven légitársaságot is indított. Ám a belső árulások miatt a tálibok többször is betörtek Mazar-i-Sarif északi városba, ilyenkor Dosztum külföldre, leginkább Törökországba menekült. A New Yorkot és Washingtont ért 2001. szeptember 11-ei merénylet utáni amerikai invázió során az USA katonai támogatást nyújtott Dosztumnak, akinek jelentős szerep jutott a Talibán és Oszama bin Laden vezette al-Káida terrorhálózatának elkergetésében.
Az első feleségétől, majd annak halálát követően a másodiktól is két-két lánnyal, illetve két-két fiúval büszkélkedő Dosztum a Hamid Karzai elnökkel kötött hatalmi paktumok révén ma is Észak-Afganisztán de facto ura. Barátaival nagylelkű, ellenségeivel szemben kíméletlen, a bűnözőket gyakorta nyilvánosan végezteti ki, állítólag lánctalpas tankokkal nyomatja agyon a szerencsétleneket. Háborús bűnökkel is vádolják, mert beszámolók szerint kétezer tálibot úgy öletett meg, hogy konténerekbe záratta őket, ahol megfulladtak. Üzleti birodalmat is kiépített, hasznot húz a kábítószer-kereskedelemből, 2002-ben pedig létrehozta Afganisztán egyik első, tálibok utáni független médiahálózatát, tévével, rádióval, saját Facebook- és Twitter-oldalakkal. A ma is az egyik legerősebb afgán hadúrnak tekintett Dosztum egyik fiával alapítványt hozott létre, amely segélyeket oszt, jótékony célokat, kulturális és oktatási programokat finanszíroz, talán hírneve javítása érdekében. A magát a XIV. században Közép-Ázsiát meghódító Timur fejedelem örökösének tekintő Dosztum arról sem tett még le, hogy egyszer egész Afganisztán ura legyen.
