Szülővárosában, az Adriai-tenger partján fekvő Pesaróban több mint harminc éve minden augusztusban – az idén 10–23. között – két héten át tartó operafesztivállal emlékeznek Gioachino Rossinira, a „bel canto” opera mesterére. Ilyenkor az utcákon hangszórókból egész nap az ő dallamos és szellemes zenéje szól. A róla elnevezett operaház, a Teatro Rossini előadásai után az operarajongók a tikkasztó nappali hőség enyhültével esténként ellepik az utcákat, a hangulatos bárok, éttermek, kávézók tőlük hangosak. A stílszerűen Rossini egyik operájával, a szerző által dirigált A tolvaj szarkával 1818 júniusában felavatott, ötszintes, 860 fős operaház fesztiválján mindig műsorra tűznek a fülbemászó, könnyen dúdolható darabjai alapján olasz Mozartnak is titulált zeneszerző terméséből olyan műveket, amelyeket másutt ritkán vesznek elő. Tavaly például a Kürosz Babilóniában, előtte az Adelaide di Borgogna és az inkább csak a nyitányáról ismert A selyemlétra is műsoron volt.
A fesztivál szülőatyja, a zeneszerző műveinek legfőbb szakértője, a 85 esztendős Alberto Zedda Rossini Akadémiát is alapított a kisvárosban, ahol neves pedagógusok és operaszakértők a helyes Rossini-éneklésre oktatják a tehetségeket. A perui származású Juan Diego Flórez tenor is gyakran fellép a fesztiválon, pesarói háza is ide köti. Az idén a Tell Vilmos-bravúráriával nehezített Arnold szerepében látható, de ott van még a programban az Olasz nő Algírban, A tó asszonya, az Alkalom szüli a tolvajt és A reimsi utazás című opera is.
Rossininak nemcsak a zenéje, a személye is „eladható”. A róla elnevezett főutcán álló szülőházában kialakított boltban apró szobrokon, festményeken, könyveken és más emléktárgyakon a komponista jellegzetes testes alakja árulja magát. Alig pár lépésre egy XIII. század végén épült román kori bazilika áll, homlokzatát a közelmúltban restaurálták, mozaikpadlózata a közeli Ravennát idézi. A rómaiak alapította, virágkorát a reneszánsz, az akkor uralkodó nemesi családok – a Malatesták, a Sforzák és a Della Roverék – idején élő Pesaro főterén, a Piazza del Popolón álló hercegi palota az akkori korra emlékeztet: Alessandro Sforza építtette a XV. század közepén, ma városháza. A híres pesarói majolikák a városi múzeum állandó kiállításán láthatók, közülük a leghíresebb a Sforza családot ábrázoló tál. A gyűjtemény értékes darabja az 1400-as évek képzőművészeti csodájának tartott, Giovanni Bellini készítette Szűz Mária megkoronázása című oltárkép.
A Marche régió Ancona után második legnagyobb, 95 ezer lakosú településén több mint három kilométer hosszan homokos tengerpart nyúlik el. Alig hat kilométerre északra, a San Bartolo-hegy tetején a XV. századbeli reneszánsz Villa Imperiale magasodik hatalmas parkkal, északnyugatra pedig a középkori városka, Gradara található, XIII. századi várral. A legenda szerint a Pesaro és Rimini közé ékelt Gradara a színhelye a Dante Isteni színjátékában megénekelt Francesca és Paolo híres csókjának. Egyórás az út az Urbinói Hercegség 450 méter magasan fekvő középkori fővárosába, Urbinóba, ahol a világhírű festő és építész Raffaello Santi született. Ott látható Itália egyik legszebb reneszánsz épülettömbje, a hercegi palota, mellette a dómmal és a dimbes-dombos, kanyargós utcákkal.
