HVG, 2013. július 13.
Nem tudom megállni, hogy ne reagáljak írásukra. Szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok ellene a kerékpárutak építésének. Főleg ott, ahol ezeket kellően kihasználják, és tényleg szükség van rájuk. Már régóta olyan érzésem van azonban, hogy átestünk a ló túlsó oldalára. Ha a közutak karbantartására és állapotának javítására, felújítására nincs pénz, akkor kerékpárutat építünk? Amikor az autósok fizetik az autópálya-díjat, a 7,5 tonna felettiek az útdíjat, valamennyi autós az áfát és a jövedéki adót az üzemanyagban, akkor az általuk használt utakat miért nem lehet olyan állapotba hozni, mint a kerékpárutakat? Amennyiben a cikkben szereplő, kilométerenkénti 30 millió feletti költség már megemelkedett mára mondjuk 50 millióra, akkor kíváncsi lennék, hogy a Tatabánya–Vértesszőlős közötti két kilométer miből van építve, mert ez a szakasz – az egyik napilap híre szerint – két éve 200 millió forintból épült meg. Gyanítom, hogy ezen a szakaszon naponta nem közlekedik száz kerékpáros sem. És most épül – ugyancsak a lakókörnyezetemben – az Által-ér kerékpárút, szintén Tatabányáról indítva. Ugyanakkor a város közútjai helyenként kritikán aluli állapotban vannak. Még néhány év és lesz több ezer kilométer kerékpárút, az autók pedig nem látszanak ki a kátyúkból.
LINCZMAYER GYULA
(VÉRTESSOMLÓ)
