Natalja Goncsarova és Mihail Larionov – avantgárd vonzalom
Az orosz avantgárd első generációjának két vezéralakja 1900 körül ismerkedett meg a moszkvai művészeti akadémián. Goncsarova műveiben a falusi idill és vallási témák domináltak, Larionov munkáin átsütött a szatíra, s festményei nemritkán a pornográfia és a blaszfémia határán egyensúlyoztak. Művészi közösségük túlélte életközösségüket. 1917-ben Párizsba költöztek, s bár nemsokára mindketten más oldalán találták meg a boldogságot, közös lakásukat fenntartották, sőt 1955-ben házasságot is kötöttek azzal a céllal, hogy művészi hagyatékukat könnyebb legyen egyben tartani.
Frida Kahlo és Diego Rivera – viharos szerelem
Életükben legendák keringtek szenvedélyes szerelmükről. Pedig különbözőbbek aligha lehettek volna. A magas, testes Rivera Mexikó történelmét feldolgozó, monumentális falfestményeivel vált világhírűvé; a törékeny alkatú, beteges Kahlo zömmel kisméretű képeket festett, és szinte kizárólag a saját sorsát vitte vászonra. Kommunista világnézetük mellett mindketten mélyen kötődtek szülőföldjükhöz, ami öltözködésükben is kifejeződött. Fontos inspirációs forrásuk volt a mexikói kultúra, ebben gyökeredzik például a keletkezés és az elmúlás ciklikus körforgásának állandó jelenléte munkásságukban.
Gabriele Münter és Vaszilij Kandinszkij – széttartás
Mester-tanítvány viszonyként indult, és alig másfél évtizedig tartott a kapcsolatuk, ami pályájuk fontos időszaka volt. Részt vettek az Új Müncheni Művészegyesület létrehozásában, majd kiválva megalapították a Der Blaue Reitert (Kék Lovas), a XX. század második évtizedének egyik legfontosabb művészközösségét. Az első világháború elválasztotta őket, de addigra kapcsolatuk megromlott, ezután már csak egyszer találkoztak. Münter 1931-ben visszatért Murnauba, egykori közös életük fő színhelyére, és haláláig a helyiek által Orosz háznak nevezett villában élt, ami ma kettejük emlékét őrző múzeum.
Sophie Taeuber-Arp és Hans Arp – holtodiglan
Zürichben ismerkedtek meg 1915-ben, és hét évvel később összeházasodtak. Arp a dada mozgalom egyik alapítója volt; számos művet, köztük kollázsokat, textileket, szobrokat, feleségével közösen hoztak létre, s összekötötte őket művészetszervező munkásságuk is. 1925 után Párizsban éltek, alapító tagjai voltak a Cercle et Carré csoportnak, és csatlakoztak a Kurt Schwitters által létrehozott Abstraction-Création mozgalomhoz is. Arp festőként, grafikusként, szobrászként és költőként egyaránt jelentőset alkotott, míg felesége tervezőként, dizájnerként, tanárként és táncosként is dolgozott. Munkásságukat ma együtt mutatja be az Arp Alapítvány a Rajna-parti német kisváros, Remagen egyik e célra átalakított pályaudvari épületében.
Niki de Saint Phalle és Jean Tinguely – Bonnie és Clyde
Excentrikussága miatt a francia–svájci duó az 1960-as években a párizsi művészvilág Bonnie és Clyde-jaként volt ismert. Mindketten családjukat hagyták el a másikért. Míg Tinguely gyakran monumentális méretű, öntörvényű kinetikus „gépszobraival” vált világhírűvé és a kortárs avantgard egyik protagonistájává, hitvese festőként, grafikusként, szobrászként egyaránt maradandót alkotott. Leginkább asszamblázsaival és nagyméretű, színes, poliészterből készült, gömbölyded nőfiguráival, az úgynevezett Nana-szobrokkal írta be magát a művészettörténetbe. Akcióikkal, performance-aikkal, színházi projektjeikkel és koncertjeikkel mindketten folyamatosan keresték a kapcsolatot műveik befogadóival; ezeken a rendezvényeken rendszerint együtt léptek fel. Alkotóközösségük szerelmük kihunyta után is fennmaradt.
