HVG, 2013. július 13.
Jó lenne egy szociálpolitikustól végre már más megoldást hallani, mint azt, hogy az éppen aktuális kormánynak milyen összeggel kell a segélyeket emelnie. El kellene fogadni, hogy most már nem fogja vállalni a magyar kormány, hogy havi 30 ezer forintot osztogasson a semmiért. A segélyként kiosztott pénzeket meg is kellene termelni. A szociálpolitika hol látja a költségvetésben a segélyek komoly mértékű emelésének lehetőségét? Éppen ez volt az utóbbi húsz év és azt megelőző rendszer szegénypolitikája: segélyekkel támogatni a „rászorulókat”. A pénzek jelentős része pedig a szerencsejáték-termekbe, uzsorásokhoz került. Tény az is, hogy sokan diplomával, nyelvtudással, több évtizedes szakmai tapasztalattal, „magasan megbecsültek” közé tartozó hivatással még a négygyermekes családi létminimumot is alig meghaladóan keresnek, s három gyermeket tartanak el, gyesen, gyeden lévő feleségükkel. A szegénypolitika szerint ők a gazdagok, hiszen vissza tudják igényelni a családi adókedvezményt, mivel dolgoznak. Könnyű szembeállítani a gazdagokat a szegényekkel, de a „gazdagok” nagy része azok közül kerül ki, akiknek van tisztességes – esetleg a nagyszülőktől, szülőktől örökölt – lakásuk, ruhájuk, tévéjük, mert folyamatosan dolgoztak. Egyszerűen ők lennének a társadalom gerince. Ők, akik a családjukkal személygépkocsit nem tudnak fenntartani, az utóbbi évtizedben nem voltak külföldi nyaraláson, az országon belül is csak maximum egy-két napra tudtak elutazni, s akkor sem minden évben. A különféle személyijövedelemadó-politikák eredményeként az állami szférából származó, tehát könnyen tetten érhető, legális jövedelmem szerint mindig a legmagasabb kulccsal adóztam, mert „gazdag” voltam, holott a jövedelmem még egy osztrák ruházati bolti eladóéval sem ért fel. A társadalmi szolidaritással sem lehet a végsőkig visszaélni. Ilyen helyzetben a szociálpolitikus hogyan várhatja el, hogy a nyugdíjrendszer összeomlása közelében, a társadalomnak a terheket hordó rétege újabb terhet vegyen a nyakába? A 400 milliós szökőkútra tett megjegyzés pedig színtiszta demagógia. Akkor ne költsünk színházakra, autópályákra, semmilyen sport- vagy szórakoztató-központra, de hadseregre sem, mert évtizedek óta béke van.
SZENTE LÁSZLÓ
(BUDAPEST)
