HVG, 2013. augusztus 3.
Közel 25 éve az elsők között felvételiztem még a Külkereskedelmi Főiskola áruforgalmi szakára (esti) japán nyelven úgy, hogy előtte már 3 évet tanultam nyelviskolában, illetve magántanárnál. A nappalin 7, míg nálunk 2 fő volt a japán szak hallgatóinak száma, az egész országban tanultunk vagy húszan japánul. Akkoriban dübörgött a japán beutazóturizmus, és nagyon gyorsan lecsaptak ránk az utazási irodák. Ennek megfelelően tanulás helyett inkább japánokkal dolgoztam kora reggeltől szó szerint hajnalig. Öt év napi 12–18 órás munkájával elég jól megtanultam japánul, és azt hittem, hogy a turizmuson túl is sokat használom majd a tudásomat. Az élet a befektetési banki területre sodort, ahol négy évet dolgoztam japán második legnagyobb befektetési bankjának magyar irodájában, majd némi kitérő után tizenhárom évet a Nomura színeiben, amely a legnagyobb japán befektetési bank. A Nomura felvételi beszélgetésén túl soha nem használtam (használhattam) a japánt hivatalos tárgyalások során. Mindig az angol volt a tárgyalási nyelv. A japán turisták gyakorlatilag eltűntek (túl drága már hazánk, nem is egzotikus és nem is trendi), a japán autóipari cégek szintén inkább el-, mintsem befelé pályáztak, és arra a megmaradt néhány japán fordítási projektre van vagy közel száz, japánul anyanyelvi szinten beszélő (évekig Japánban tanult) tolmács. Ők is szenvednek, hogy miből élnek meg. Az üzleti életben itthon gyakorlatilag teljes mértékben használhatatlan a japán nyelv ismerete. Bulinak persze buli, hogy időnként elbeszélgetek egy idetévedt japán turistával, jó érzés,de ennyi. Elképedtem azon, hogy a magyar állam támogatásával vettek fel közel másfél száz hallgatót japán nyelvet tanulni. Mit fognak csinálni majd a növendékek, amikor végeznek? Még akkor is, ha egy részük a saját pénzén tanul, de miért japánt? Ha már japán szakra mennek, tudnak-e már felsőfokon (legalább) angolul? Ha nem, akkor nagyon hibás a sorrend. Elképedtem, hogy az adófizetők pénzén (is) képeznek olyan japán szakos növendékeket, akiknek nem lesz munkájuk itthon, de külföldön – feltételezve, hogy 3–5 év alatt valóban jól megtanulják ezt a nem könnyű nyelvet – adott esetben örömmel fognak majd lecsapni rájuk. A japán szakon végzők elhelyezkedésének realitása itthon a nullához közelít, ahogy és akik tudnak, majd elmennek külföldre.
KŐVÁGÓ JÁNOS
(BUDAPEST)
