HVG, 2013. július 27.
A cikkben szereplő inkontinencia sajnos sokakat érint, sokkal többeket, mint azt a 160 ezres OEP-támogatott betéthasználóból gondolná a témát kevéssé ismerő olvasó. A visszafogott adatok több mint 400 ezerre, a realitáshoz közelebb állók pedig ennek akár a duplájára is teszik a honi érintettek számát. Ha mindannyian igényt tartanának a támogatott betétre, ez önmagában borítaná a segédeszközökre szánt keretet. Mondhatni, az OEP szerencséjére, az érintettek értelmetlen diszkréciója miatt a többség inkább támogatás nélkül, például hipermarketben szerzi be a szükséges vagy annak vélt segédeszközét. Nyilván más a helyzet az ápolási és egyéb otthonokban, így nem véletlen, hogy ezek kerültek az OEP-vizsgálatok fókuszába. A nagyszámú érintetthez és a kezelési lehetőségekhez képest a probléma finoman szólva is aggasztóan megoldatlan (egyébként tőlünk nyugatra is). Fontos leszögezni, hogy a betétek nem jelentenek kezelést, sőt végső soron a kezelés elodázásával progresszióhoz vezetnek. A cikkben említett Kegel-gyakorlatok – amiket sokan intimtornának hívnak – jelenleg is elsajátíthatók közfinanszírozott formában. A tréning a medencefenék izmainak megerősítését jelenti, és ennek csak az úgynevezett stresszinkontinenciában van jelentősége. Újabb tények rávilágítottak azonban arra, hogy ez az egyébként leggyakoribb típus sem egyszerű okok miatt alakul ki, és ezért gyakori a kezelés sikertelensége. Megfelelő gyógymód – már csak a számos okból kialakult és így különböző ellátást igénylő típusok miatt is – csak pontos diagnózis mellett alkalmazható. A betétekre a jogosultságot jelenleg mindössze az inkontinencia súlyosságához kötik, amit szakorvos igazol. Költséghatékony előrelépés lehetne, egyben a betegek érdekeit is szolgálná, ha a támogatást a korrekt, de sajnálatosan sikertelen kezeléshez kötnék, már csak amiatt is, mert ritka kivételtől eltekintve az inkontinencia gyógyítható.
SZABADOS PÉTER
FŐORVOS (BUDAPEST)
