Sajátos történelmi pikantériát hordozó párviadalra kerül sor hamarosan Chilében. A dél-amerikai országban, ahol az egyik legalacsonyabb a nők közéleti szerepvállalása, két olyan hölgy a legesélyesebb az államfői posztra, akik gyerekkori szomszédok voltak, de későbbi életük ellentétesen alakult. A jobboldal közös jelöltje, a Vasladynek is nevezett, 59 éves Evelyn Matthei a 2006–2010 közötti elnök baloldali Michelle Bachelettel versenyez. Nem ismeretlenek egymás előtt, mindkettőjük apja vadászpilótaként szolgált a chilei hadseregben, ugyanazon a katonai bázison nőttek fel, és gyakran együtt bicikliztek. Bachelet édesapja még olajfát is adott ajándékba a Matthei családnak.
A történelem azonban közbeszólt. Alberto Bacheletet Salvador Allende kormányában megbízták az élelmiszer-ellátás felügyeletével, mivel az ellenzékiek megakadályozták az áruk szabad mozgását, hogy ezzel is káoszt idézzenek elő az országban. Augusto Pinochet 1973-as hatalomra kerülésekor Mattheiék már két éve Nagy-Britanniában éltek, ám Evelyn apja – aki katonai attasé volt Londonban – visszatért Chilébe, és egészségügyi miniszterként, majd a légierő parancsnokaként, a katonai junta tagjaként szolgált. Ráadásul éppen annak a katonai akadémiának az élére nevezték ki, amelynek alagsorában folyamatos kínzásoknak vetették alá Bachelet apját, aki végül bele is halt a sérülésekbe. A tábornok tagadta, hogy tudott barátja bántalmazásáról.
A Santiagóban született Evelyn Londonban maradt, az ottani nagykövetségen fordítóként dolgozott, és zongoraleckéket vett. Később üzleti és pénzügyi ismereteket tanult, közgazdászoklevelét viszont már a chilei katolikus egyetemen szerezte 1979-ben. Részt vett több gazdasági témájú – például a latin-amerikai szegénységgel foglalkozó – tudományos kutatócsoport munkájában is. A mostani elnök, Sebastián Pinera vezette bankban is dolgozott, és csak 1990-ben, a Pinochet-éra utáni első szabad választáson tért át politikai pályára.
Eddig akárhányszor indult választott tisztségért, mindig nyert, ám most nem neki áll a zászló, bár nagy hajrára készül. 1990–1998 között képviselő, majd szenátor volt, második szenátori mandátumáról azért mondott le, mert 2011-ben munkaügyi miniszteri szerepet vállalt a jelenlegi kormányban. Matthei a kormány legnépszerűbb tagja, aki fáradhatatlannak tűnik. Buszállomásokhoz, vendéglőkhöz, boltokhoz ment ki, hogy személyesen ellenőrizze a munkaügyi szabályok betartását, és ha valamivel nem értett egyet, e-mailben jelezte az államfőnek. Ezt a keménységet és szívósságot sokan annak tulajdonítják, hogy katonacsaládban nevelkedett.
Választási programjában kiáll a jobboldali kormány gazdaságpolitikája mellett, ami miatt azonban országszerte társadalmi elégedetlenségek vannak. Bár meggyőződéses katolikus hívő, pártjával ellentétben támogatja az abortuszt, ha az anya élete veszélyben van. Nem helyesli a mindenki számára ingyenes felsőoktatást, mondván, az csak a gazdagoknak kedvezne, ő is ösztöndíjakkal tanult, amiket hozzáférhetővé kell tenni a rászorulóknak. Általában is fellépne a szegénység ellen, és nem híve, hogy a gazdaságban és a politikában kvótákkal segítsék a nőket.
Szintén közgazdász férje tíz éven át volt a központi bank tanácsadója. Két fiuk és egy lányuk van, ugyanabban a házban laknak, ahol Matthei gyerekként együtt játszott mostani riválisával. Amióta testvére 40 évesen rákban meghalt – legjobb egyetemi barátai is fiatalon elhunytak –, próbálja az élet minden percét kiélvezni. Leginkább zongorázni, kertészkedni szeret, de rajong a meditációval foglalkozó könyvekért is, ám igazán a Pilates-torna kapcsolja ki. Imád táncolni, nagyokat enni, jól öltözködni, cipőit gyakran az eBay aukciós oldalon veszi az angolul és németül kiválóan beszélő politikus. A virágokért is odavan, olyannyira, hogy egy ismeretlentől, akivel eddig csak telefonon beszélt, olykor orchideát kap ajándékba.
