HVG, 2013. július 20.
A CERN kutatóközpont legújabb eredményeiről tudósító vezérigazgatói nyilatkozat (lényege: az antianyag kutatása a filozófia és a vallás határterülete) nem több újságíróknak szánt panelszövegnél, mielőbb el kell felejteni. Az pedig, hogy filozófusokkal és teológusokkal „megpróbáltak közös fogalmakban, közös nyelvben megegyezni [...], hogy mit fogadnának el mindannyian bizonyítékként a lét ilyen nagy kérdéseiben”, arról tanúskodik, hogy a fizikusok között is akadnak olyan emberek, akik az ismeretelmélet és egyáltalán a filozófia területén járatlanok. Először is, a CERN kutatási eredményeit csakis egy adott modell keretében lehet értelmezni. Erről ugyan esik szó a cikkben, de félrevezető módon: „Bár a megkérdezett fizikusok egyike sem állította, hogy a jórészt közvetett bizonyítékokon alapuló standard modell százszázalékosan igaz lenne...” Utána egy dodonai maszatolás következik, holott a mondatnak így kellett volna befejeződnie: „és punktum”. Esetleg érdemes lett volna hivatkozni az úgynevezett aluldefiniáltsági elvre, miszerint ismereteink véges volta miatt ugyanarra a megfigyelési anyagra egymásnak ellentmondó elméletek is felépíthetők. Másodszor: bármely vallás bármely tétele szintén csakis az adott modell keretében értelmezhető. Még azok a vallások is, amelyek bizonyos tekintetben egymásra épülnek (zsidó/keresztény, keresztény/muszlim), teljesen eltérő fogalmi rendszerrel operálnak, ennélfogva egymással össze nem vethető paradigmáknak minősülnek. És akkor még nem szóltunk a buddhizmusról, a konfucianizmusról és az összes, a történelem folyamán létezett vagy még csak ezután keletkező vallásról, amelyek fogalmi rendszere köszönő viszonyban sem áll a többiével. Harmadszor, a tudomány a maga demokratizmusával olyan paradigmát képez, amely eredendően megkülönbözteti bármely (hittételen, kinyilatkoztatáson alapuló) vallástól. Semmiféle modern kori tudományos fogalom nem alkalmazható semmiféle vallásban, és vice versa. A legeklatánsabb példa (nem a kozmológia, hanem a genetika területéről): amikor kiderült, hogy a csimpánzok 24 pár kromoszómája lényegében megegyezik a mi 23 kromoszómapárunkkal, csak éppen a mi készletünkben kettő összeolvadt, II. János Pál pápa felvetette, hogy esetleg ezt tekinthetnénk ama pillanatnak, amikor Isten az embert halhatatlan lélekkel ruházta fel. Ez a fajta érvelés azonban jogtalan, mert a keresztény paradigmában nincs DNS, és nincsenek kromoszómák. Szánalmas az a fizikus, aki azt képzeli, hogy a részecskefizikai kutatások kimenetele alkalmas lehet teológusok (egyáltalán: vallásos emberek) meggyőzésére. Parkinson professzor egyik híres törvényében a legékesszólóbb jelöltnek azzal kell bizonyítania rátermettségét, hogy egy baptista kongresszus résztvevőit rábeszéli a rock and rollra. Tegyük fel, sikerrel jár. Tekintsük ezt tudományos eredménynek?
DARVAS LÁSZLÓ
ÚJSÁGÍRÓ (BUDAPEST)
