Közel negyed évszázaddal a romániai rendszerváltást követően az országban szélsőjobbról hirtelen elfogytak a magyarellenes, hőzöngő nacionalista politikusok, akik a legártatlanabb emléktábla avatása mögött is Trianon revíziójának igényét vélték fölfedezni. A belpolitikai palettán ezt az űrt akarja most betölteni Bogdan Diaconu, aki tavaly decemberben szerezte meg első parlamenti képviselői mandátumát a koalícióban kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) színeiben. Olyan kijelentésekkel szerepel szinte naponta a hírtelevíziókban, hogy a budapesti külügyminisztérium a Jobbik befolyása alatt áll, Tőkés László a magyar szélsőségesek diktátora, és minden magyar politikust ki kell tiltani Romániából. Ezzel pedig ismét felpiszkálta a magyarok ellen a romániai közhangulatot.
Diaconu a saját honlapján a dél-romániai Curtea de Argest jelölte meg születési helyének, a képviselőházi életrajzában viszont furcsa módon Bukarest szerepel. A születési év, 1979 viszont legalább mindkét helyen azonos. Apja ortodox pap volt, aki arra tanította fiát, hogy a hit és a nemzet mindenek fölött áll. Diaconu egy kamaszkori cigarettacsínyen kívül semmit sem akar elárulni fiatal éveiről, szüleiről, tágabb családjáról, csak azt tudni, hogy az érettségit követően, 1998–2004 között három munkahelyet is megunt, amíg kiforrt benne, hogy a politikai karrier a legtesthezállóbb foglalkozás számára.
Belépett a Szociáldemokrata Pártba, és 2004–2008 között már Bukarest hatodik kerületében volt önkormányzati képviselő. A testületi tagság nyújtotta biztonságot kihasználva 2007-ben jogi diplomát szerzett, két évre rá pedig elvégezte a Ioan Cuza rendőrakadémiát. Összekülönbözött azonban a PSD vezetőivel, és dühében átiratkozott a Konzervatív Pártba (PC), amely azonnal alelnöki tisztséggel fogadta. Ügyvédként is dolgozott, s feleségével, Carmennel akkortól alapozta meg a család vagyonát: vidéken belterületi telkeket vásároltak, Mercedes és Suzuki gépkocsival furikáztak, vastagodott a bankbetétjük.
Sok politikai babér a konzervatívoknál sem termett Diaconu számára, és félt, hogy a 2012-es helyhatósági választásokon a párt nem teszi bejutó helyre a listáján. Ezért 2011 decemberében visszakönyörögte magát a PSD-be, amit azzal magyarázott, hogy hiába távozott, gondolatban sosem hagyta el a szociáldemokratákat, és ő a konzervatívok színeiben is „a narancssárga sárkány”, vagyis a Demokrata–Liberális Párt ellen küzdött. A PSD tárt karokkal fogadta vissza, 2012 júniusától a decemberi parlamenti választásig ismét kerületi képviselő volt a román fővárosban, és vezette a szocdemek helyi pártszervezetét is. A sors iróniájaként a magyarellenes kirohanásaival hamar hírnevet szerzett Diaconu annak a bukaresti Berceni kerületnek a parlamenti képviselője, amelyet a Rákóczi-szabadságharc bukása után a névadó Bercsényi Miklós és huszárjai alapítottak.
Diaconu a feleségével vendéglőt is nyitott Bukarestben, ám a legutolsó cégadatok szerint ez csak veszteséget termel, és önkormányzati képviselői megválasztását követően kilépett a vállalkozásból. A fiával együtt háromfős család formailag a képviselői tiszteletdíjból, a politikus évi 600 ezer forintnak megfelelő ügyvédi honoráriumából, valamint a feleség évi 700 ezer forinttal egyenlő vendéglői béréből él, s ebből már 25 ezer eurós bankbetétre is futotta. A politikusok és köztisztviselők vagyoni helyzete után szimatoló hivatal egyelőre kerüli Diaconut, aki a negyvenezer hívet toborzó Facebook-oldalán vagy saját honlapján naponta osztja meg magyarellenes nézeteit, követeli Románia egyesülését Besszarábiával, sürgeti a fizetésképtelen bankhitelesek kilakoltatási moratóriumát.
A szabadidejét pecázással töltő Diaconu hirtelen felívelő karrierjének szakítópróbája lehet az az általa benyújtott törvénytervezet, amely megtiltaná a pártoknak és a civil szervezeteknek, hogy külföldről pénzt kaphassanak. Pártelnöke, Victor Ponta kormányfő és a vezető grémium csendben szemlélte, hogy a felsőház megszavazza a tervezetet, amelyet már csak az alsóház dobhat vissza ősszel. A dolog pedig kényes a román kormánynak, mert érinti például a német Konrad Adenauer Alapítvány bukaresti szervezetét, amely elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Ponta nemrég Berlinben Angela Merkel német kancellárral pezsgőzhetett.
