Szorgalmasak, az átlagosnál jobbak, kötődnek a munkahelyükhöz, és kevesebbet vannak betegszabadságon, mint kollégáik. Így foglalja össze a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának előnyeit – a munkaadók szempontjából – Dobár Attila, a két éve külön rehab-üzletágat is működtető Job Személyzeti Tanácsadó Kft. ügyvezetője. A legtöbb munkahelyen mégsem látják szívesen a fogyatékossággal vagy súlyos betegséggel élőket, ha pedig igen, sokszor a bérezésükkel élnek vissza a munkaadók. „Elvileg ugyanazt a bért kell kapniuk, mint a többi dolgozónak, de tapasztalataim szerint nem mindenütt ez a helyzet” – mondja Dobár.
Megváltozott munkaképességűnek az számít, akinél betegség vagy baleset következtében egészségkárosodás áll fenn, illetve akinek az orvosi rehabilitációt követően csökkennek a munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei. Gyakran súlyos cukorbetegek, kemoterápiás kezelés után lábadozók, asztmások vagy szívbetegségekben szenvedők is ebbe a kategóriába tartoznak. Míg a fejlett országokban a 30-40 százalékuk dolgozik, Magyarországon a legfrissebb adatok szerint 18,1 százalékos a foglalkoztatási rátájuk. Tavaly 65 milliárd forintnyi rehabilitációs járulékot fizettek be a cégek, vagyis körülbelül 65 ezer olyan munkahely van, amit nem töltenek be a munkáltatók, inkább fizetik a magas járulékot. Az állami vállalatok sem járnak elöl jó példával: a legnagyobb foglalkoztató Magyar Posta Zrt.-nél például annyit közöltek a HVG-vel, hogy alkalmaznak megváltozott munkaképességűeket, a létszámukat nem árulták el; mindenesetre járulékfizetési kötelezettségük is marad amiatt, hogy nem érik el az előírt foglalkoztatási létszámot.
Rehabilitációs hozzájárulást a 25 főnél többet foglalkoztató munkaadóknak kell fizetniük, ha a dolgozóik között 5 százalék alatt marad a megváltozott munkaképességűek aránya. A 2010 előtt személyenként évi 177 ezer, azóta pedig 964,5 ezer forintban meghatározott járulékot annyi ember után kell leróni, ahány hiányzik a minimumhoz. Az 5 százalékos kvóta részmunkaidős foglalkoztatással is teljesíthető, márpedig négy- vagy hatórás, minimálbéres alkalmazás esetén az éves bérköltség elmaradhat a 964,5 ezer forintos járuléktehertől. Bár a munkaközvetítők szerint egyre nyitottabbak a cégek a megváltozott munkaképességűek alkalmazására, a döntéseket lassan hozzák meg.
A fizetendő járulék drasztikus emelése vette rá 2010-ben az Eurest Étteremüzemeltető Kft.-t, hogy hetven munkahelyi éttermében megváltozott munkaképességű dolgozókat is alkalmazzon. Mára az 1200 fős létszámból 70-en ebből a körből kerülnek ki – vagyis a cég túl is teljesítette az ötszázalékos követelményt. „Az étteremvezetők rájöttek, hogy az ilyen dolgozók a leglojálisabbak” – mutat rá Kaszás Helga hr-igazgató.
Mivel a megváltozott munkaképességűek többségét alulképzettsége miatt leggyakrabban könnyű fizikai munkára vagy adminisztrációs feladatokra alkalmazzák, az esetek többségében minimálbért kapnak. A KSH adatai szerint az egyharmaduk nyolc általánost sem végzett, 10 százaléknál alacsonyabb köztük az érettségizettek aránya, és 5 százaléknál kevesebb a diplomás. A Tesco áruházakban például az árufeltöltőként, pénztárosként, lejáratiidő-kontrollerként, újrahasznosítási munkatársként és kocsigyűjtőként alkalmazzák a legtöbb megváltozott munkaképességű dolgozót. „A civil szervezetekkel együttműködve olyan munkaköröket alakítottunk ki, amelyek fizikailag nem megterhelőek és nem túlságosan összetettek, így a legtöbb megváltozott munkaképességű által elláthatóak” – mondják a Tescónál. Így új munkakörök is születtek: az újrahasznosítási munkatárs és a lejáratiidő-kontroller. Több civil szervezet, főként alapítvány – így a Kézenfogva, a Motiváció, a Szigony vagy a Soteria – is foglalkozik a megváltozott munkaképességűek munkavállalásra való felkészítésével, illetve segítenek a munkaadóknak az ilyen dolgozók fogadásában, hosszú távú alkalmazásában.
