Régi-új nevezetességgel gyarapodott a bajor főváros: néhány hete újra megnyitotta kapuit a többéves munkával felújított és kibővített Lenbachhausban elhelyezett városi képtár, melyet mindenekelőtt a Der Blaue Reiter, azaz Kék lovas néven ismertté vált művészcsoport alkotásainak egyedülálló gyűjteménye emel a múzeumok élvonalába. S ha már a város hozzányúlt a XIX. század második felében élt, ismert helyi portré- és zsánerfestő egykori reprezentatív rezidenciájához, akkor nem sajnálta rá a pénzt: a régi épületet szinte körbeölelő új szárny Norman Foster irodájának munkáját dicséri; a homlokzati feliratot Thomas Demand tervezte, a hatalmas előcsarnok mennyezetéről lelógó látványos, fényinstallációval kombinált plasztikát Olafur Eliasson készítette. A fő látnivaló azonban továbbra is az új köntösbe öltöztetett Kék lovas gyűjtemény: Kandinszkij, Javlenszkij, Gabriele Münter, August Macke, Franz Marc, Marianne von Werefkin és mások alkotásai.
A XX. század eleji avantgárd legjelentősebb tömörülései közé tartozó Kék lovast 1911-ben alapították az Új Müncheni Művészegyesületből kivált művészek, akik élénk színekkel operáló, expresszív, az absztrakció felé közelítő formanyelvet alakítottak ki. Hittek műveik „szellemi” dimenziójában, spirituális tartalmában, a külvilágban szerzett benyomások és a belső, lelki élmények szintézisének szükségességében; a középkori művészetből éppúgy merítettek inspirációt, mint a kortárs francia nonfiguratív festészetből. A belső viták csakhamar ezt a csoportot is kikezdték, s az első világháború kitörése közös munkájuk végét jelentette. A csoport a feltételezések szerint egy 1903-as Kandinszkij-képről kapta a nevét, bár maga Kandinszkij egy helyütt azt írja, hogy a név Marcnak a lovak és neki magának a lovasok iránti érdeklődését ötvözi mindkettejük rajongásával a kék szín iránt.
Működésük fő színhelyei München s az onnan déli irányban alig egyórányi autóútra fekvő festői kisváros, Murnau voltak. Utóbbiban néhányan le is telepedtek közülük, s a Kandinszkijjal való szakítása után ide tért vissza, majd egészen 1962-es haláláig itt élt Gabriele Münter, akinek a náci időkben gondosan elrejtett, majd München városának adományozott gyűjteménye mindmáig a Lenbachhaus kollekciójának gerincét képezi. Háza ma a Kandinszkijjal közös éveknek emléket állító múzeum, mint ahogy múzeummá alakították át a murnaui kastélyt is, ahol szintén zömmel a Kék lovas munkáit állítják ki.
Aki a művészcsoporthoz tartozó festők műveinek alapos ismeretében látogat a Staffelsee partján fekvő településre, az az első perctől kezdve otthonosan mozog itt, hiszen a festői városka domboldalai, egymáshoz simuló házai, jellegzetes homlokzatai, ha időnként már absztrahált formában is, igen gyakran megjelentek az említett művészek vásznain. Különösen hangulatos Murnau lejtős sétálóutcája, melyről kitűnő kilátás nyílik az Alpok vonulataira. A település érdekes magyar vonatkozása, hogy hosszabb időn keresztül volt itt háza Ödön von Horváthnak, akinek pályafutását külön kiállítás idézi fel a Kastélymúzeumban.
Murnauból érdemes ellátogatni az autópálya túloldalán, ugyancsak egy tó partján fekvő Kochelbe is. A csendes üdülőhely múzeuma a Kék lovas egyik, a háborúban Verdun mellett fiatalon elhunyt, nagy tehetségű tagjának, Franz Marcnak állít emléket.
