HVG, 2013. szeptember 14.
Varsói keltezésű cikkük ismerteti a lengyel nyugdíjellenreformot. Véleményem szerint elhamarkodottan állítja, hogy ez lényegében ugyanaz, mint amit Orbán Viktor csinált 2010 végén. Kétségtelen, hogy bizonyos pontokon a két ellenreform hasonlít egymáshoz. Egyrészt az állampapírok kivétele miatt visszamenőleg is csökken a magánpillér súlya (a GDP 8 százalékával), másrészt a mai tagok az így megfelezett magánpillérből automatikusan visszakerülnek a tiszta tb-be. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a lengyel magánpillérbe való belépés a jövőben önkéntes lesz. Mindazonáltal nagyon lényeges különbségek mutatkoznak a két ellenreform között – a lengyel törvény javára. Úgy tűnik például, hogy aki maradni akar a vegyes rendszerben, az tisztességes feltételek mellett maradhat. (Nem úgy, mint hazánkban, ahol a maradók jövőbeli nyugdíjbefizetésének 70 százalékát elvonták volna. Feltételes módot kell használnom, mert az eredeti ígérettel ellentétben a magánrendszerben maradóknak egy év után sem engedték meg, hogy újrakezdjék a magánbefizetéseket. Igaz, újabb nyugdíjbefizetésüket a tb-n belül teljesen jóváírják.) A lengyel pénztárak működését sem teszik lehetetlenné, hiszen a járulékbefizetés folytatódik. Remélhető végül az is, hogy a lengyel magánrendszer részleges államosításával szerzett vagyon nem kerül ebek harmincadjára, mint kies hazánkban, ahol ma lényegében ugyanakkora az államadósság-hányad, mint az államosítás előtt volt.
SIMONOVITS ANDRÁS
(BUDAPEST)
