Alacsony hölgy, magas intelligenciahányadossal – jellemzik ismerői a Lawrence Summers volt pénzügyminiszter visszalépése után az USA jegybankjának szerepét betöltő Fed elnöki posztjára első számú esélyesként emlegetett Janet Yellent. A 67 éves közgazdásznak – a Fed jelenlegi alelnökének – a tudományos életben és a gazdaságpolitikában is bőséges a tapasztalata, s bár Barack Obama amerikai elnök még nem döntött, kit javasol, a kinevezést jóváhagyó szenátusban többségben lévő demokraták már kifejezték, ők Yellent szeretnék. Ha így lesz, a két négyéves terminus után január 31-én távozó Ben Bernanke örökébe lépve történelmet írhat, hiszen nemcsak az idén decemberben a fennállásának centenáriumát ünneplő Fed, de a vezető ipari országok egyetlen központi bankja élén sem állt még nő. Obama pedig demokratát nevezhet ki az amerikai jegybank élére, ez legutóbb Jimmy Carternek adatott meg, aki 1979-ben Paul Volckert emelte a posztra. A pártszimpátia az USA-ban nem jelent elfogultságot, hiszen a republikánus Ronald Reagan elnök kiválóan együttműködött Volckerrel, és a demokrata Bill Clintonnak és Obamának sem volt kifogása a republikánus Alan Greenspan, illetve Bernanke ellen.
Fellélegeztek a piacok is, Yellen ugyanis Summersnél később és óvatosabban szigorítana a rendkívül laza amerikai monetáris politikán. A közgazdászprofesszor a foglalkoztatás növelése érdekében ugyanis hajlamos eltűrni a mérsékelt inflációt, és ezt a véleményét a családjából hozza. Az 1946-ban New York Brooklyn negyedében született Yellen nagyapja ugyanis tönkrement az 1929–1933-as nagy gazdasági világválságban, a szülei pedig tanúi voltak, milyen nehezen lehetett elhelyezkedni, és milyen nagy kincsnek számított a biztos állás. Az orvos apa mellett a tanítónői állását a két gyerek neveléséért és a családi pénzügyek viteléért otthagyó anya fegyelmet tartott, kötelező volt jól tanulni, vacsora után pedig közös program volt a rádiójátékok hallgatása.
A középiskoláját osztályelsőként végző Yellen – akinek fivére archeológus – a Rhode Island állambeli Brown Egyetemen közgazdászdiplomát, a Yale-en pedig doktori fokozatot szerzett. Utóbbi egyetemen a témavezetője és mentora az 1981-es közgazdasági Nobel-díjas – manapság leginkább a pénzügyi tranzakciós adó kitalálójaként és névadójaként ismert – James Tobin volt, aki John F. Kennedy és Lyndon B. Johnson demokrata elnökök tanácsadójaként szerezte azt a meggyőződését, hogy a kormányok recesszió idején aktív beavatkozással sokat tehetnek a nagy társadalmi áldozattal járó munkanélküliség csökkentéséért. Yellen olyan lelkiismeretesen jegyzetelt az előadásokon, hogy Tobin felkérte, állítson össze egy tankönyvet. Az nem lett ugyan kész, de az 1970-es években a Yale közgazdász PhD-hallgatói bibliájukként forgatták a lemásolt Yellen-jegyzeteket.
Yellen 1971-ben a Harvard Egyetemen kezdett tanítani, majd hat évvel később a Fednél helyezkedett el, ahol megismerte férjét, George Akerlofot, aki 2001-ben harmadmagával közgazdasági Nobel-díjat kapott. Mint Akerlof az önéletrajzában megjegyezte, a frigyük tökéletes, hiszen nemcsak a személyiségük passzol, de a makrogazdasági nézeteik is egybeesnek.
Egyetemi oktatói kitérő után 1994–1997 között Yellen a Fed kormányzótanácsának tagjaként dolgozott. Abból az időszakból nemcsak az fűződik a nevéhez, hogy a szokásokra fittyet hányva együtt ebédelt a jegybank beosztott szakmai stábjával, hanem az is, hogy az érvelésére mindig precízen felkészülve meggyőzte Greenspan Fed-elnököt: ne próbálják zéróra levinni az inflációt, mert az a gazdaságnak károkat okozó árcsökkenésbe, deflációba fordulhat át, hanem vezessék be az inflációs célkövetést, és a kívánatos áremelkedés ütemét nagyjából 2 százalékra lőtték be.
A monetáris politikai vitát megnyerte, majd 1997–1999 között Clinton gazdasági tanácsadója volt, ezt újabb egyetemi időszak követte, 2004–ben a Fed San Franciscó-i tagbankjának elnöke lett, s Obama 2010-ben nevezte ki Fed-alelnökké. Szakmai presztízsét öregbítette, hogy már 2007 nyarán figyelmeztetett a jelzálogpiac közelgő összeomlására. A hobbijaiként a főzést és a kocogást említő Yellen – aki élete egyik nagy élményének tartja, hogy 2004-ben egy hét alatt száz kilométert túrázott a kaliforniai Sierra Nevada hegységben – szívesen jár a tengerpartra is férjével és szintén közgazdászprofesszor fiával. Igaz, ilyenkor nemigen mennek a vízbe, hanem a napernyők árnyékában gazdasági szakkönyveket olvasnak és jegyzetelnek.
