Már csak annyi a különbség a világ legnagyobb repülőterei és a belvárosi plázák között, hogy míg előbbiekből a vásárlás után repülőgéppel távoznak, utóbbiakat autóval vagy tömegközlekedve hagyják el a vevők. A duty-free (vámmentes) varázsszó a magyar utazók gyakori célpontjain, az EU közös vámhatárain belül már inkább csak történelmi emlék. A tax-free (adómentes) elvben stimmel, mert a kereskedőnek nem kell kifizetnie az adott országban érvényes általános forgalmi adót, hiszen a reptéri áru nem lépett be az állam területére – de a gyakorlatban a megtakarítást nem kötelező továbbadnia a vásárlónak.
Az uniós vámhatárok megszűnése miatt tehát eltűnt vagy legalábbis jelentősen csökkent a vám- és adómentességnek tulajdonítható árelőny. Legfeljebb az amúgy sok más adóval is terhelt tömény szeszek frontján, illetve akciós áruknál lehet viszonylag sok pénzt megtakarítani ezekben vásárolva. A budapesti ferihegyi repülőtér boltjaiban a cigaretta – ha az utas az EU-n belülre utazik – körülbelül ugyanannyiba kerül, mint a nemzetivé vált dohányboltokban, és a magyar bor, illetve az ismert külföldi csokoládémárkák többsége sem olcsóbb, mint a belvárosban. Téliszalámit érdemesebb a közértben venni – Ferihegyen a legjobb esetben is húsz euróba (körülbelül 6 ezer forintba) kerül kilója. Azok sem számíthatnak jelentős kedvezményre, akik a Budapest feliratú pólókat vagy emléktárgyakat veszik meg a légikikötőben.
A külföldiek a cigarettával jobban járhatnak, de csak azért, mert Budapesten általában is olcsóbb a füstölnivaló, mint a német vagy brit trafikokban. Visszafelé természetesen nem működik a dolog, a magyar utazónak csak akkor szabad a frankfurti vagy a londoni repülőtéren cigarettát vásárolnia, ha mindenképpen ki akarja dobni a pénzét az ablakon. Ugyancsak pénzpocsékolás például a gyönyörű és tágas plázákká átalakított moszkvai repülőtereken vörös vagy fekete kaviárt vásárolni: a belvárosi üzletekben a reptéri ár töredékébe kerül a halikra.
A repülőterek üzemeltetőinek többsége az Arthur D. Little nemzetközi piackutató cég tanulmánya szerint a korábbinál jóval kisebb bérleti díjat kér az üzlethelyiségekért, ezért a repterek közötti árszínvonal-különbségek leginkább az ország általános drágaságától függnek. Ugyancsak sokat számít a helyi valuta ereje: amikor a brit font gyengélkedett, akkor érdemes volt Nagy-Britanniában bevásárolni, amikor pedig a dollár vagy az euró árfolyama rendült meg, akkor az észak-amerikai, illetve az európai árak váltak kedvezőbbekké – igaz, nem pusztán a légikikötők boltjaiban. A szakértők szerint ugyancsak jellemző, hogy a szállítóktól komoly kedvezményeket kierőszakoló nagy cégek lassan a repülőtereken is felfalják a helyi vállalkozásokat, amelyek ideig-óráig is csak úgy maradhatnak meg, ha közös vállalkozásokat hoznak létre a nemzetközi láncokkal.
A szerencsésebb repülőterek bevételeinek már akár a felét is a boltok és az éttermek adják. Nem véletlen, hogy az újonnan épülő vagy az átalakított légikikötőkben több emelet magasságban várják az üzletek a félig-meddig kényszervásárlókat. Az eladótér növekedésével a termékkör is átalakult: a dohányáru, a szesz és a kozmetikai cikkek mellett egyre hangsúlyosabbá válnak a ruházati termékek, a játékok és a híradás-technikai újdonságok. Míg korábban a luxuscikkeket árusító üzletek voltak többségben, mára a középkategóriás áruházak kirendeltségei is megjelentek a legnagyobb európai légikikötőkben.
Bár első ránézésre a repterek különbözőképpen helyezik el a boltokat, e mögött hideg számítások állnak. A biztonsági ellenőrzéshez legközelebbi üzletekben számíthatnak az utazók a szinte kötelező árucikkekre: a viszonylag olcsóbb tömény szeszekre, a cigarettára, valamint a forgalom egyre növekvő szeletét adó kozmetikumokra. Utóbbiak is jól fogynak, pedig a parfümök egy része az említett adómentesség ellenére sem olcsóbb, mint a városi boltokban. A repülőtéri árakat elemző írások szerint a kozmetikumokon óriási – 25–50 százalékos – haszonnal adnak túl a kereskedők.
A „kötelezők” megvétele után jön a többi bolt, ahol a vevő már nyugodtan nézelődhet, és megvásárolhatja az otthon felejtett apróságokat – például a külföldi konnektorhoz való adaptert – vagy a várakozást megkönnyítő olvasnivalót. A légikikötőkben lévő ruházati boltok árszínvonala nem kiugróan magas, nem mondható viszont el ugyanez az élelmiszerüzletekről. Ferihegyen az üdítőket az utcai ár többszöröséért árulják, de az ételek is 50–100 százalékkal többe kerülnek, mint a hasonló kategóriájú városi helyeken. Nyugat-Európában kisebb a különbség, Moszkvában viszont – legalábbis a forgalmas helyekre telepített éttermekben – lényegében szabad rablás zajlik.
Miközben világszerte terjednek az olyan repülőtéri boltok, amelyeken az utazók nem tudnak nem átsétálni, az üzemeltetők olyan, egyébként hasznos eszközökkel is növelni kívánják a vásárlással töltött időt, mint a beszállókapuk távolságát percben megadó képernyők. Ezek megnyugtatják az utast, hogy ráér az utolsó pillanatban is megjelenni a beszállás helyszínén.
Bár a luxust imádó és mind több pénzzel utazó ázsiaiak – közülük is leginkább a kínaiak – egyre többet költenek, a felmérések szerint még mindig sokan akadnak, akik lehetőség szerint elkerülik a repülőtéri boltokat. Az említett példák alapján érthető is, hogy a közvélekedést nem az egykori vámmentesség emléke, hanem a mai drágaság határozza meg. A Counter Intelligence Retail intézet szerint az észak-amerikaiak 57 százaléka be sem lép ezekbe az üzletekbe, de az európaiak és ázsiaiak között is 51, a közel-keletiek körében pedig 45 százalékos a tartózkodók aránya.
A TRBusiness című üzleti magazin adatai szerint a boltjainak bevétele szempontjából a világ tíz legjelentősebbjének számító repülőtéren tavaly 9,8 milliárd dollárt hagytak az utasok, ezen belül a legnagyobbak forgalma tavaly 3–15 százalékkal ugrott meg. Az összes repülőtéri üzletben tavaly 50 milliárd dollárnyi pénzt kasszíroztak a kereskedők. Az élen a dél-koreai Szöulban lévő Incheon áll, 38 millió utassal és 1,73 milliárd dolláros bevétellel. Az ezüstérem Dubainak jutott, 57 millió utazóval és 1,6 milliárdos forgalommal, míg a harmadik helyen a londoni Heathrow végzett, ahol a 70 millió légi utas 1,34 milliárd dollárt költött.
NÉMETH ANDRÁS
