Van óváros, kanyargó sikátorok, hangulatos kiskocsmák, de Cesky Krumlov fő vonzereje nem az, amit még sok más európai város óvárosa kínálni tud. A Linztől (és a nyugati osztrák autópályától) alig 70 kilométerre fekvő kisváros divatos turistacélpont, ám sokan megelégszenek a Moldva S kanyarja által körülölelt kis utcák bebarangolásával.
Pedig a vár – egyben kastély – az, amit nem szabad kihagyni. Nemcsak azért, mert a védelmi és kényelmi funkciókat egyesítő hatalmas és változatos építmény látványosságnak sem utolsó, hanem mert itt, a kastélytermekben, a különböző épületekben (ebből negyven van!) és az udvarokban (ebből is van öt) érezhető igazán a városka régi életformájának levegője.
Amikor – a XIV. századtól kezdve – a Rosenberg család itt vert tanyát, gótikus, majd reneszánsz stílusban építkeztek a Moldva partján magasodó sziklahegyre, és a sörfőzéssel virágzó településsé tették a kisvárost. A kastély díszítésében az ő nyomukat őrzi a sok rózsa, a várárokban pedig a mai napig az ott élő medvék. Pedig a család már a XVII. század elején kénytelen volt eladni a pompás birtokot, amely hamarosan az Eggenbergekre szállt, akik tovább bővítették a várkastélyt, majd alig száz évvel később a Schwarzenbergek alakították ki ma is látható arculatát, akik egészen a második világháború végéig itt éltek (az ő leszármazottjuk egyébként Karel Schwarzenberg cseh exkülügyminiszter).
A kastélyban eredeti bútorokkal berendezett szalonok, ebédlők és hálószobák is láthatók – a korabeli dísz- és használati tárgyak Európa legjobb műhelyeiből kerültek ide. Szinte a levegőben érezhető a valahai gazdag arisztokrata família hétköznapjainak közege: a zárt folyosón sétáltak ki a kastélyparkba, az udvarokon át vitt útjuk egyik lakrészből a másikba vagy a kápolnába, és bárhol voltak éppen, élvezhették a városra nyíló pompás kilátást, még a kerek harangtoronyba sem kellett fölmenniük érte.
Ha pedig kedvük tartotta, átsétáltak az ötödik udvarban 1765-ben fölépített barokk színházba, amelyet az akkor legmodernebb színháztechnikával és legdivatosabb belsőépítészeti berendezéssel is fölszereltetett Josef Adam zu Schwarzenberg. A művészetrajongó herceg bécsi mesterekkel dolgoztatott: tizenkét kétdimenziós díszletfal gördülhetett be mindkét oldalról, kijelölvén a barokk operák helyszíneit: a báltermet, a parkot, az erdőt vagy a tengert. A színpad előtt zenekari árok: a muzsikusok keskeny padokon ültek, kottájukat gyertyafény világította meg. Volt függöny és háttérfüggöny, és volt bonyolult masinéria a színpad alatt, ez ma is megtekinthető.
A legnagyobb csoda ugyanis ez: a XVIII. századi barokk színház eredeti és működőképes formájában várja a látogatókat. Előadást ugyan csak hármat tartanak évente – stílusosan barokk operát –, de a kíváncsiak még a színpad alá is bemehetnek, hogy megnézzék a korabeli szélgépet, esőgépet, viharcsinálót és azokat a fából készült szerkezeteket, amelyekkel a színpadi süllyesztőt – ahogy színházi berkekben hívják: süllyedőt – mozgatták. Kézzel, természetesen; képeken és mai videón látható, amint odalent, a színpad alatt két-három ember pontosan összehangolt mozdulatai működtetik a gépezeteket.
