HVG, 2013. november 2.
Tudom, a HVG nem kifejezetten politikai hetilap, de furcsa, hogy az október 23-ai rendezvényekkel egyáltalán nem foglalkoztak. Szerintem akár részletesebben is írhattak volna az idei „októberi sajnálatos eseményekről”, ahogy az átkosban a forradalmat lightos iróniával emlegették. Beszámolhattak volna például a Civil Összefogás rendes évi „békemenetnek” mondott, a régi május elsejékre hajazó felvonulásáról, hiszen „ők nem félnek”. Pedig retteg szinte az egész ország: az ellenzék támogatói attól, hogy sikerül-e leváltani ezt az antidemokratikus rezsimet; a kormánypártiak pedig azért, hogy mi lesz itt, ha „azok” visszatérnek. A bukástól legjobban rettegő „vezér” tüzes beszédben készülődésre hívta fel híveit. A Műegyetem előtt viszont a tudatosan megosztott ellenzék bénázott: az MSZP és az Együtt vezetői mondták langyos közhelyeiket. Szerintem Bokros, Kuncze, Fodor és Gyurcsány is jogosan azt hangsúlyozta, hogy nem lehet győzni az ellenzékiség monopolizálásával, itt valóban mindenki összefogására van szükség. A Demokratikus Koalíció „főnixmadár” vezetője nem véletlenül sürgette: most kellene lépni, s a demokratikus ellenzéknek határozott vezetőre lenne szüksége; nem kettőre, nem háromra és nem nyolcra. Az Orbán-hívők elégedetten dörzsölhetik a markukat. Bizony, valóban ellenzéki koalícióra, akár árnyékkormányra, s legfőképp konkrét programra lenne szükség.
MÁRTONFFY DÁNIEL
(BUDAPEST)
