Csodával ér fel Brazíliában, hogy alighanem hosszú időre rács mögé vonulnak korrupció miatt elítélt magas rangú politikusok. Az ország legfelső bíróságának múlt heti döntése alapján nem ússza meg a börtönt Luiz Inácio Lula da Silva volt államfő egykori kabinetfőnöke, José Dirceu és több társa sem a kormányzó Munkáspártból. A közpénzekből szavazatvásárlásra fordított összegek botrányának (az úgynevezett mensalaoügynek) végkifejletében kulcsszerepet játszott az 59 éves főbíró, Joaquim Benedito Barbosa Gomes, akit ezért fél Brazília hősnek tekint. Ő másként is történelmet írt, hiszen a legfelső bíróság első fekete elnöke abban az országban, ahol a 200 milliós lakosság több mint fele színes bőrűnek vallja magát, de közöttük még mindig hátrányos megkülönböztetéstől szenvednek a „túl sötét” bőrűek.
Barbosa Brazília egyik legszegényebb államában, Minas Geraisban, Paracatu városban született. Apja kőműves volt, takarítónőként dolgozó anyjának legfontosabb feladata a háztartás vezetése és a nyolc gyerek nevelése volt. Közülük Joaquim született elsőként, 1954-ben. Gyerekkorában makacsul tanult, minden kezébe kerülő könyvet elolvasott, és idegen nyelvű dalrészleteket dúdolt hallás után. Miután az apja elhagyta a családot, ő 16 évesen a fővárosba, Brasíliába ment, hogy befejezze középiskolai tanulmányait. Takarításból tartotta fenn magát – a legtöbbször bírósági épületekben söpört és mosott fel –, és betűszedőként is dolgozott. A Brasíliai Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd a külügyminisztériumban helyezkedett el, és három évet töltött Brazília helsinki nagykövetségének konzuli osztályán. Visszaemlékezése szerint a diplomáciai kart az ország legdiszkriminatívabb intézményének találta, ezért ügyészként helyezkedett el.
A hozzá hasonló afrobrazíliaiak ritkán jutottak el egyetemre, és Barbosát – aki a jogi fakultáson évfolyamában az egyedüli fekete volt – már sikeres ügyész korában is időnként a vendégek kocsiját leparkoló segédnek nézték, ha étterembe ment. Tanulásvágya nem csillapodott, részt vett posztgraduális képzésen az USA-ban, doktori címet a párizsi Panthéon-Assas Egyetemen szerzett, folyékonyan megtanult spanyolul, franciául, németül és angolul. Tanulmányozta más országok jogrendszereit, és különösen érdekelte az afroamerikaiak javára a felsőfokú oktatásban alkalmazott pozitív diszkrimináció gyakorlata az USA-ban, amiről könyvet is írt. Máig csodálatát fejezi ki az amerikai legfelső bíróság első fekete tagja, Thurgood Marshall iránt.
Barbosa a képzettségét és a tapasztalatát tekintve kitűnő választás volt, amikor 2003-ban kinevezte őt a legfelső bíróság tagjává a hozzá hasonlóan szegény sorból magasra jutott, egykori cipőtisztítóból lett elnök, Lula. A Brazíliában alkotmánybírósági szerepet is betöltő, 11 fős testület tagjai 70 évesen kötelezően nyugdíjba mennek, megjelenésükben rendkívül konzervatívak, az üléseken talárt hordanak, és szertartásosan kegyelmes úrnak szólítják egymást. Az éles nyelvű Barbosa már egyszerű tagként is felbolydította az életet, igazán pedig akkor volt elemében, amikor a testület elnökeként a kezébe vehette a folyamatok irányítását. A legfelső bíróságnak két évre mindig az éppen legrégebben kinevezett tag az elnöke, Barbosát tavaly november 17-én iktatták be, és a ceremónián nemcsak Dilma Rousseff államfő volt jelen, hanem számos magas rangú politikus, híresség és neves focista is, tisztelegve a történelminek tekintett székfoglaló előtt.
Mivel a testület üléseit élőben közvetíti a televízió, a mensalaoügy fellebbviteli tárgyalása révén Barbosa az érdeklődés középpontjába került, és valóságos népmesei hőssé vált – a riói karneválon az egyik legnépszerűbb álarc az ő arcképe volt, és utcazenészek foglalták dalba a nevét –, aki a szegény ember fiaként kérlelhetetlenül szembeszáll a korrupt hatalmasságokkal. Külföldön is felfigyeltek rá, a Time amerikai magazin az idén tavasszal a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta be. Barbosa liberális nézeteket vall: a mélyen katolikus országban támogatja a melegek házasságát, az őssejtkutatást, a nők jogát az abortuszhoz. Kiáll amellett is, hogy az állam fizessen kárpótlást azoknak, akik rabszolgamunkát végeztek (a földrajzi közelség miatt Afrikából Brazíliába vitték a legtöbb rabszolgát, akiket főleg a cukornádültetvényeken dolgoztattak). A népszerűségnek van árnyoldala is, a bulvársajtó például felfedezte, hogy a hegedű- és zongoravirtuóz főbíró egy huszonéves csinos hölggyel randevúzgat.
