HVG, 2013. november 16.
Az MSZP-ről és így a rezsimcsökkentésről is igen elkeserítő képet fest cikkírójuk. Kiderül, hogy az „ifjútörökök” még sutábbak és ügyetlenebbek, mint az „emútnyócév” felelősei, és fő ellenségük nem Orbán, hanem a nagyrészt a pártreformba belebukott Gyurcsány. A régi kompromittálódottakat megérdemelten háttérbe szorító ifjak sajnos még nagyobb baklövéseket követnek el, és fő céljuk nem a „pártállam” leváltása, hanem az ellenzékiség kisajátítása, és a saját emberek és rokonok bebetonozása. Emellett az összefogást sürgető ellenzékiek, főleg a DK zsarolása: „ha nem hajtjátok az igánkba a fejeteket, akkor ezzel Orbánt támogatjátok”. Ha az ügyetlen pártvezetés így folytatja, rohamosan elindul a lejtőn. Úgy tűnik, az MSZP erős emberei ismét kockáztatni akarnak és a Szili-szindrómába esnek: inkább bukjon a középszer megtestesítőjének tekinthető saját emberük, mint hogy egy más által javasolt, valóban européer jelölt nyerjen, aki nem a párt vezető képviselője, nem „a mi kutyánk kölyke”. Igaz, Bajnai 2009-es válságkezelése nemzetközileg is elismerést váltott ki, de tavaly októberi zászlóbontása óta nem igazán tudta bebizonyítani, hogy mozgalma profi megszervezésével elkötelezett hívein túl a bizonytalan tömegeket is maga mögé tudja állítani. Pedig a sokszor nehezen követhető Gyurcsánynak abban igaza van, hogy a további elvesztegetett idő helyett összefogásra és közösen elfogadott ellenzéki vezetőre lenne szükség. S ha a szociknak fenntartásuk van Bajnaival, akkor legyen egy harmadik személy, akár Bokros Lajos, aki kellő hazai és nemzetközi politikai és főleg gazdasági tapasztalattal rendelkezik, s talán jobban maga mellé tudná állítani a populizmust elutasító, bizonytalan konzervatív rétegeket is.
MÁRTONFFY DÁNIEL
(BUDAPEST)
