HVG, 2013. szeptember 28.
Visszatérő rémálmaim közé tartozik az önjáró autó, s úgy vélem, ezzel sokan vannak ugyanígy, hiszen jó páran lehetünk, akik szeretik kezelni, érteni és uralni az általuk vezetett járművet, s nem csak passzív utasként tétlenül nézni gépeiknek működését, mert arra már jelenleg is ott van a tömegközlekedés. Tíz éve még én is sopánkodtam a „klíma”, az ülésfűtés, az elektromos ablakemelő és más hasonló kütyük kapcsán, ma már szinte meglenni sem tudnék nélkülük. Az utóbbi évek internetes forradalma pedig a kocsik hifijében és navigációjában hozott olyan újdonságokat, amelyek immár „szériaként” szerepelnek most használt autómban is. Hol van már az út szélén térképeket lapozgató, eltévedt autós és a kazetta begyűrt szalagját tollával kipiszkáló vezető? Én mégis tartok kicsit ettől az új korszaktól, mert felsejlik előttem a sci-fi filmek szokványos kliséje, ahol a gépek nem éppen az ember által óhajtott módon kelnek életre!
ZSÖMBÖRGI LÁSZLÓ
(ÜRÖM)
