HVG, 2013. december 7.
Cikkükben is megnevezett érintettként engedjék meg, hogy pár szót hozzátegyek a Jogsértő szakértői kirendelések felcím alatt közölt írásukhoz. A Veszprémi Törvényszék elnöknőjének a lapban olvasható szavai, s főként gyermekem (elhelyezési perben történő) elvesztése sem engedi számomra elfeledni, hogy a HVG-ben részletezett tévedést bizony nem kezdő bíró, hanem járásbírósági elnök követte el, akit Szegény György szakértő inkompetenciájáról a korábban kirendelt igazságügyi szakértő levélben tájékoztatott (az irat az anyagban fellelhető). Ő ezt követően, ennek ellenére vette igénybe a szakértő szolgáltatását, amit az előző kirendelt, és megfelelő szakképesítéssel rendelkező szakértőnek fizetett díj tízszeresével honorált.
Miután a szakvélemény tartalma alapján nekem, laikusnak is feltűnt a szakértő hozzá nem értése, indítványomra a következő ítéletet hozó Szombathelyi Járásbíróság a szakvéleményt kizárta. Hozzáteszem: a hat évig tartó, három szakértői kirendelést tartalmazó gyermekelhelyezési peres eljárás során egyetlen bíróságnak sem sikerült klinikai gyermek-szakpszichológus végzettségű szakértőt kirendelnie a gyermekek vizsgálatára. (Míg az egyik szakértő az elmondása szerint egy gyermeket nem szakít el az anyjától, a másik egyenesen azt állította, nincs is apára szükség kisgyermekkorban.) Fontos, hogy a két szakértő nem rólam mint apáról nyilatkozott, hanem általánosságban ez a véleményük, így nyilvánvalóan „esélytelen” is az egyenlő bánásmód kívánalma a szakértés során. Tudtommal egyébként semmilyen eljárás nem indult, sem az eljáró bíró, sem a szakértő ellen, így kérdéses, mi fogja visszatartani az „ártatlan hibázókat” attól, hogy a jövőben az érdekeik alapján „hibázzanak”. Megjegyzem még, hogy mindebben a Szombathelyi Törvényszék semmi tisztességtelent nem talált, és a tisztességtelen eljárás miatt indított keresetemet elutasította. A cikk mintha azt sugallná, hogy nincs sok különbség a klinikai és a nem klinikai pszichológusok közt. Fel szeretném hívni a figyelmet azonban arra, hogy a cikkben említett szakértő esetében nem pusztán a klinikai szaktudás hiányáról volt szó, hanem arról is, hogy gyermekpszichológusi végzettsége sincs.
A problémákat a KIM akképpen próbálja megoldani, hogy állásfoglalást adott ki: nem feltétlenül szükséges gyermekpszichológus végzettségű szakértőt kirendelni – klinikait még igen. A kamarai törvényt pedig akként módosította, hogy amennyiben a bíró elfogadja a szakértői véleményt, azt utóbb szakmai alapon nem lehet vizsgálat tárgyává tenni. Ez abszurdum, hisz a bíró akkor rendel ki szakértőt, ha ő maga a szakkérdésben járatlan, de ha járatlan személyként a szakértői véleményt elfogadja, akkor az már szakmailag megalapozott? És megdönthetetlen? Egy orvos szakértő esetében is teljesen mindegy, hogy belgyógyász vagy szívsebész az illető szakértő?
ADAMECZ ZOLTÁN
(VESZPRÉM)
