HVG, 2013. december 21.
Amikor 1946-ban, a még nem államosított dusnoki általános iskolában jó reggelt kívánva köszöntöttem a plébánost, ő kioktatott, miként kell Dicsértessék a Jézus Krisztus!-sal köszönni. Megkereszteletlen, de reformátusnak anyakönyvezett voltam, és (a Horthy-korszakban tilalmazott) nazarénus felekezetű szüleim hatása akkor még erős volt bennem, ateista csak gimnazistaként lettem. Ám a hittanórán én is benn ültem, és a katekizmus felmondásában el-elakadó osztálytársaim helyett nemegyszer én – a „pogány” – kiabáltam be a helyes választ. Felcseperedve a Károli-féle mellé megvettem és gondosan tanulmányoztam a Szent István Társulat által kiadott, katolikus Bibliát is. Idővel a Korán is helyet kapott a polcomon, akárcsak Peter Rosa „botránykönyve”, a Krisztus helytartói... Hanem a lényegre térve: Ferenc pápa médianyilvánossága elképesztő! „Újdonságai” már-már szürrealista asszociációk tömegének indukálására alkalmasak. Eltökélt reformer, már-már forradalmár! Sőt marxistagyanús antikapitalista. Hovatovább akár Luther Márton-i párhuzamba keveredhet. Csekélységem elsősorban arra kíváncsi – de arra nagyon –, hogy a keresztény értékekre unos-untalan hivatkozó honi kétharmadosság és a vele frigyre lépett katolikus egyház exponensei érdemben mikor és miként fognak reflektálni a szegények, elesettek – és a hajléktalanok! – szószólójának nyomatékos intelmeire? Tüzetesen megvizsgálván, hogy hivatalos praxisuk egybeesik-e az evangéliumi tanokkal. És remélhető-e itt újabb pápalátogatás? Mert az akkori nyilvános sokadalomba magam is befurakodnék.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
