HVG, 2014. január 25., február 8.
Olvasótársam, Oradi György orvosellenes hozzászólásának bizonyára lehetnek személyes előzményei, ma már azonban nem az a fő probléma, hogy az orvosok egy része magánrendelést is végez kórházi munkája mellett, és a kettő nincs világosan elkülönítve. A legfontosabb változás az utóbbi években ugyanis éppen az, hogy kezd elválni a fizetős (magán) egészségügyi ellátás a kétségtelenül egyre romló színvonalú közfinanszírozottól – de nem ugyanazokat az eseteket (betegeket) látják el a két különböző helyen. A gazdasági helyzet miatt elmaradt, illetve (aktuál)politikai okokból elakadt egészségügyi reformtörekvések következtében nem szűnt meg, csak jelentősen csökkent a racionális gazdálkodást torzító hatású, az érintettek számára megalázó hálapénzrendszer, sőt ezt ma már a kórházigazgatóval kell engedélyeztetni. A magánrendeléseken többnyire szabadidejükben dolgozó orvosok úgy tartják be az adózási szabályokat, mint a többi vállalkozó. A várólisták kialakulásának sem a magánpraxis az oka, a lakosság körülbelül negyedét-harmadát (ha járulékot is fizet), pontosan ugyanúgy látják el, mint a többieket. A járulék nemfizetésének szankcionálása viszont megoldatlan a gyakorlatban. Az egyre növekvő számú kártérítési perek azt jelzik: „nem nulla felelősség” az egészségügyben dolgozni. S csak nagyon keveseknek biznisz.
RURIK IMRE
GYAKORLÓ ORVOS, EGYETEMI TANÁR (DEBRECEN)
